Fotó: Somorjai László
Kedd délután mikrobusz érkezik a Janikovszky Éva Általános Iskolához. A
kisbuszról óvodás korú gyerekek ugrálnak le, majd célba veszik a tanuszodát,
ahol két „edző néni” várja már őket. Rövid bemelegítés után kezdetét veszi az
önfeledt locsi-pocsi. Kovács Ágnes úszósulija másfél éve nyitotta meg kapuit.
Ági módszere a játszva tanítás.
„Ha a gyerekek munkának tekintik az úszást, gyorsan elmegy tőle a kedvük, mi
arra törekszünk, hogy játékosan, ezáltal jókedvvel tanítsuk meg őket úszni” –
ismerteti a saját tapasztalatból származó módszert Ági, aki most, hogy már nem
kell akkora figyelmet fordítania saját sportkarrierjére, még több energiát
szeretne szánni az úszótanoda növendékeire.
Az úszónő jövőről alkotott elképzeléseiben azonban nem csak az úszóiskola
szerepel. Ági jelenleg másoddiplomás képzésre jár a Közgazdasági Egyetemre, és
az elkövetkező félévben szeretné eldönteni, hogy szakmailag milyen irányba lép
majd tovább. Izgalmas területnek tartja az üzleti világot, de erős vonzódást
érez a sportdiplomácia felé is. „Még nem tudom pontosan, hogy merre folytatom
tovább, de az biztos, hogy bármelyik irányba is indulok, legalább akkora
energiával és szenvedéllyel szeretném csinálni, mint az úszást” – vallja
ambiciózusan Ági.
Az olimpiai bajnok azonban még nem teljesen hagyta maga mögött a medencét. A
pekingi játékokon ugyan már nem ugrik a vízbe, de a magyar bajnokságon ott lesz.
Ehhez néhány hónap múlva kell komolyabban megkezdeni a felkészülést.
Ági egyáltalán nem tart attól, hogy a pekingi olimpiát nézve rossz érzések
törnek majd rá, hogy ő miért nincs a medencében. Sőt, sokkal inkább
felszabadulásként éli meg, hogy „mezei” szurkolóként lesz ott Kínában: „Nekem ez
most nagyon jó. Eddigi olimpiáimon mindig jól szerepeltem, nagyon bántana, ha
Pekingben rosszul úsztam volna, kár lenne a pályámat egy rossz eredménnyel
befejezni. Szurkolóként már nem kell emiatt stresszelnem, sőt sok látnivalót is
megnézhetek majd Kínában.”
2008. 02. 01. (XII/5)
