Noha a szegénység még ma is nagy probléma, a lakók megszelídültek, s a rendőrautó sem tart attól, hogy naponta végigguruljon a környéken. Az utcakép konszolidáltabb, a házak előtt fiatalok csoportokban beszélgetnek, a Szanszirónak nevezett, hepehupás grundon pedig gyerekek rúgják a bőrt. A változás fő mozgatórugója, hogy sokan keresztény hitre tértek, s további előrelépést jelentett, hogy hívők, nem hívők megtalálták örömüket a futballban. A legtehetségesebbek pedig egy fővárosi teológushallgató, Lugosi Zoltán (csoportkép, felül középen) menedzselésének köszönhetően felvételt nyertek a kormányprogram által is kiemelt fontosságú Bozsik-programba.
„Sokat töprengtem azon, mi az oka, hogy a magyar futballválogatottból szinte teljesen hiányoznak a roma sportolók. Miközben a zenében vagy a bokszban világhíressé tudtak válni a romák, a rengeteg közülük való amatőr focista nagyszerű adottságai ellenére sem jutott el a csúcsokig. Pedig a falusi focicsapatokban legtöbbször a roma kisfiúk a leggyorsabbak, legügyesebbek, legkreatívabbak" - mondja Lugosi Zoltán UEFA-B oklevéllel rendelkező futballedző, egyben a Szent Pál Akadémia teológushallgatója. S hiába tette fel a kérdést, kielégítő magyarázatot sem a romavezetők, sem más illetékesek nem adtak. „Egyesek a rasszizmust, mások a szegénységet okolták, de egyik felelet sem adta meg a választ. Nyomozódásom következtében kerültem ismeretségbe Klajbán Jánossal, a Zöldfa utca egyik lakójával, akinek régi álma, hogy a helyi focit magasabb szintre emelje. Ő hívott el Tarjánba, hogy nézzem meg, mit tudnak" - teszi hozzá.
Idén augusztusban több száz roma hatalmas izgalommal várta a fővárosból érkező futballedzőt, hogy a közeli Arany János Általános Iskola salakpályáján bemutassák futballtudásukat. „Fantasztikus játékot, elképesztő tehetségű fiatalokat láttam, akik - más lehetőségük nem lévén - éjjel-nappal a labdát rúgták. S amikor vége lett a tornának, körém gyűltek, és mint valami nagy sztártól azt kérdezték: »Fel vagyunk véve?«" - idézi a történteket. Nehezen tudott megszólalni: „Persze! Persze, hogy fel vagytok véve" - csak még ő maga sem tudta, hova, hiszen még az ösztöndíjából fizetett albérletébe se tudott volna felvenni senkit. A kicsik szülei elszántan fogadkoztak, hogy ha kell, ők megalszanak a Margit híd alatt vagy épp a Nyugatiban is, csak a gyereket sikerüljön bejuttatni valamilyen pesti csapatba.
2011. 11. 11. (XV/45)
