Az 1956-os forradalom eltiprása után az új hatalom lapalapításokkal is igyekezett pacifikálni a társadalmat, különösen annak értelmiségi részét. Így született meg például a Nagyvilág, 1957-ben az Élet és Irodalom, és ezért jött létre egy évvel később a Valóság is.
Az MSZMP, amely kifelé, az egyhangúsított szellemi élet szócsövein keresztül egységes konglomerátumnak mutatta magát, valójában egymással versengő irányzatok együttese volt. Az úgynevezett liberálisabb nemzedékhez tartozott az 1968-as új gazdasági mechanizmus atyja, a közgazdász Nyers Rezső, de a megengedőbb politika híveként trónolt a művelődéspolitika csúcsán Aczél György is. A Valóság indulásában nem elhanyagolható szerep jutott a hruscsovi nyitásnak: a Kádár-rendszer kirakatújságaként már akkor írt a freudizmusról, az egzisztencializmusról, a modern közgazdasági elméletekről, amikor azok még tabuknak számítottak.
A Valóságot éppen emiatt kezdettől fogva a dogmatizmustól történő gyakorlati elhatárolódás jellemezte. Hiába létezett pártdelegált a lap mellett, a szerkesztők a kor legizgalmasabb kérdéseit firtató, igényes elemzéseket igyekeztek közölni. Új szellemben nyilvánult meg a lap, szinte a rendszer kereteit feszegetve, de a tudományosság bástyái mögül szólt társadalmi-gazdasági kérdésekről.
A valóságban ez azt jelentette, hogy a folyóirat minden egyes száma beszédtémává lett. Hivatkozási alappá. Eseményszámba ment a megjelenése. Különösen a Szemle rovat váltott ki hihetetlen izgalmat, mert sűrűn és előszeretettel idézett angol, amerikai, és más, imperialista szakújságok cikkeiből, és ebben volt valami lázadásszagú az íróknak, olvasóknak egyaránt.
1964-től 1994-ig Sükösd Mihály volt az egyik szerkesztője. A TIT adta ki a Valóságot, és olyan nevek fémjelezték, mint Ágh Attiláé, Sanders Iváné, Radnóti Sándoré vagy Ferge Zsuzsáé.
Sükösd Mihályt az Antall-kormány nyugdíjazta, hogy a Valóság immáron konzervatívabb irányok felé tolódjon el. Sükösd emellett rendszeresen publikált a 168 Órában, a Népszabadságban, a Mozgó Világban. Politikai, irodalmi témákról egyaránt.
Az 1982-ben József Attila-díjat kapott, termékeny és nagy hatású értelmiségi 2000-ben hunyt el.
2003. 10. 03. (VII/40)
