hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Aranyláz és sárarany

2003. 10. 13.
Az arany mindig is izgalomba hozta az emberiséget, sőt valóságosan be lehet lázasodni tőle. Legalábbis ezt állítják többen, köztük nem kisebb híresség, mint Jack London az egyik regényében. De adunk riportalanyunk, K. Sándor véleményére is, aki titokban több mint harminc éve kutatja e nemesfémet Erdély hegyeiben. "Ezt a lázat, önkívületi állapotot, amely az arany bűvköréből fakad, akár orvosi eszközökkel is diagnosztizálni lehet" – állítja a kincskereső.



Az aranyos-patak Fotók: Somorjai L.

Becsületet, életet, barátságokat sem kímélve kutattak itt az arany után a különböző történelmi korokban, de olyan rombolást, mint aminek a falu most néz elébe, sohasem végeztek ezen a környéken – mutat körbe K. Sándor a térség legmagasabb pontjáról, Vereskőről. Itt már a kelták is arany után kutattak a Krisztus előtti harmadik században, de a rómaiak is több tonna aranyat termeltek ki, ma pedig francia szakemberek vizsgálják a kőzetet, hogy mennyire értékes. A régi-új román politikai elit is a mesés kincs igézete alá került, mert társult a gigantikus vállalkozáshoz: ötszázmillió tonna kőzetet szándékoznak átforgatni az elkövetkezendő tizenöt év alatt. Reményeik szerint háromszáz tonna arany lesz így a nyereség – egyúttal szegényebbé válik Erdély egy háromezer hektárnál nagyobb, mesébe illő szépség? tájegységgel, melyre az elnéptelenedés, a súlyos ciánszennyezettség állapota vár. A Román Akadémia számításai szerint a Frank Timis által vezetett kanadai vállalat hárommilliárd dollár haszonra tenne szert, míg a román állam csak háromszázmillió dollárt kapna az üzletből. 

Adrian Nastase román miniszterelnök a nemzetközi nyomásnak engedve még májusban egy parlamenti különbizottságot küldött ki, hogy mérjék fel a várható környezeti károkat. Ezzel kapcsolatban hamar szárnyra kapott az a híresztelés, hogy a bizottságnak több tagja is részvényese a Rosia Montana Gold Corporationnak (RMGC), amely a bányászati jogot mindössze hárommillió dollárért kapta meg 1997-ben. K. Sándor csak legyint, amikor a vizsgálat eredménye felől érdeklődünk. "Nem kellett volna idáig utazniuk, hiszen már Bukarestben eldöntötték, hogy a kitermelés mellett voksolnak. Tény, hogy a Román Akadémia már több ízben is megvétózta az aranybányászatot, ez azonban a bukaresti urak szívét nem lágyította meg." Az egyik híres régészprofesszor úgy fogalmazott: most pusztítják el Decebál dák király aranybányáit. Ez a megfogalmazás igen erőteljesnek számít ebben az országban, ahol a nemzettudat alapját a dáko-román vérvonal képezi, amely a Római Birodalom keletkezése elé helyezi a románok megjelenését. 

"Ebből a származástudatból azonban nem lehet háromszázmilliárdot besöpörni" – teszi hozzá kaján vigyorral K. Sándor, majd hosszabb elbeszélésbe kezd arról, hogyan befolyásolta a magafajta hétköznapi ember életét a kőzetekben rejlő arany, és az az örök remény, hogy rájuk mosolyoghat a szerencse. – Már a nyolcvanas években megmásztuk éjjelenként a mostani bánya területét, és cimboráimmal arany után kutattunk. Összeszedtük gyorsan a friss fejtésekből elmozdítható köveket, másnap aztán apróra zúzva átvizsgáltuk őket. De az is megtörtént, hogy egész napokat álltam derékig az Aranyosban Topánfalvánál, ahol a zagyot (az ipari aranytermelés után visszamaradt sáros levet) a folyóba beleengedték. Ezt időnként most is megteszik, szép csendesen, azaz a mérgezett vizet a derítőaknából a környék patakjaiba, majd az Aranyosba engedik. Szitával a kezemben egy-két milligramm nagyon finom port sikerült kinyernem belőle – emlékszik vissza a korábbi
évtizedekre –, ez azonban még Ceausescu idején történt." A diktátor bukása után a megnyílt határok, a jobb megélhetés utáni törekvés és a kalandvágy Sándort Nyugat-Európába csalta, ahol sikerült néhány tízezer márkára szert tennie – öt év elteltével mégis majdnem üres kézzel jött haza. Mert ha márka nem is, de valami érdekes mégis volt a poggyászában: egy fémkereső detektort rejtett a bőrönd. "Ahogy hazaérkeztünk, rögtön jelentkeztek rajtunk a régről ismert tünetek, és cimboráimmal megmásztunk minden hegyet a környéken. Geológiai szakfolyóiratokat tanulmányoztam olyan kehely alakú kőzetbuborékokról, amelyek zárt üregeinek belsejét arany tölti meg. Ha jól emlékszem »natív«-nak hívták ezeket. Még a
törvénnyel is meggyűlt a bajom, mert Romániában az állam tulajdona minden földben található érc. Lassan aztán a sok sikertelen vadászat után kihűlt az aranylázam, de éjszakánként, pláne nyáron, sokszor mondom a feleségemnek: induljunk el keresni, ma biztosan szerencsével járnánk."



Főtér dömperrel 

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!