Jörg Haider, a Szabadságpárt volt első és jelenlegi háttérembere. Nincs megelégedve Fotó: Reuters
A hosszúra nyúlt egyeztetés során Schüssel tárgyalt a szociáldemokratákkal és a zöldekkel is, de a végén mégiscsak a régi partnerhez fordult. A kormányalakítás hírét meglepetésszerűen február utolsó napján, péntek délben jelentették be, és délután négykor az új kormány a híres Ballhausplatzon áthaladva már be is lépett az elnöki palotába.
Itt 2000-ben annyian tüntettek a jobb–szélsőjobb-kormány ellen, hogy a minisztereknek csak egy földalatti folyosón sikerült átjutniuk. Akkor Klestil elnök kénysze-rítette Schüsselt és Jörg Haider akkori szabadságpárti (FPÖ) vezért, hogy egy nyilatkozatot írjanak alá, amelyben nemcsak az emberi jogok tiszteletben tartására kötelezik el magukat, de megígérik, hogy Ausztria mindent meg fog tenni a rasszizmus, idegengyűlölet és antiszemitizmus ellen.
Most Klestil nem kívánt ilyen nyilatkozatot, talán azért is, mert beletörődött, hogy az FPÖ politikusai minden fenntartás nélkül képviselték a korábbi nézeteiket, amihez Schüssel némán
asszisztált.
Amikor Klestil köszöntötte az új-régi külügyminiszternőt, freudi nyelvbotlásként Benito Ferrero-Waldnerként köszöntötte a Szabadságpárt volt elnökét. Ferrero-Waldnert szülei annak idején valóban Mussolini tiszteletére nevezték el Benitának.
2000-ben a konzervatív táborban sokan azt remélték, hogy a jobboldali koalíció képes lesz véghezvinni egy sor nagyon is szükséges reformot. A konzervatív Die Presse főszerkesztője benyomásait most így foglalta össze az új kormányról: "Ugyanaz, mint a régi, csak egy kicsit roszszabb kiadásban."
2003. 03. 07. (VII/10)
