Az amerikai és brit csapások természetesen elértek bizonyos eredményeket: az amerikai hadirepülőgépek uralják a légteret – legalábbis, amikor nagy magasságban repülnek, a tálib légvédelmi ütegek és a vállról kilőhető rakéták hatósugarán kívül. Az amerikai Védelmi Minisztérium szerint a tálib légierő már nem létezik, főhadiszállásaikat szintén porig rombolták. A laktanyákat és a lőszerraktárakat is szétverették, és sok távközlési központot megbénítottak. Oszama bin Laden terrorszervezete, az al-Kaida kiképző- táborait, amelyeket gazdáik már a hadműveletek megkezdésekor kiürítettek, a földdel tették egyenlővé. Mindezek a tényezők megkönnyítették az amerikaiak és feltételezhetően a britek számára is a földi harcok megkezdését. Az amerikai különleges alakulatok a múlt héten több órára behatoltak afgán területre, a meggyőző eredmények mindezek ellenére elmaradtak. Az amerikai és brit hadvezetés mégis biztos a győzelemben, semmi hajlandóságot nem mutatván arra, hogy eltérjen eredeti terveitől, amelyek állandó bombatámadásokkal akarják legyengíteni a tálibok ellenállását. Lehetséges, hogy a tálibok harcmodora nem a legfejlettebb, de politikájuk annál kiszámítottabbnak tűnik. Nem akarnak közvetlenül megütközni az óriási fölényben lévő amerikai és brit erőkkel. Inkább beássák magukat, és polgári körzetekben rejtőzködnek, hogy elkerüljék az amerikai bombákat. Ugyanakkor igyekeznek kihasználni az olyan amerikai hibákat, mint a kabuli Vöröskereszt épületének lebombázása, hogy támogatást szerezzenek maguknak az iszlám világban, hiszen sokkal nehezebb lenne háborút folytatni a tálibok ellen, ha a mohamedán országok megtagadnák az Egyesült Államoktól a támaszpontok használatát Pakisztánban, illetve a Perzsa-öbölben.
A jelek azonban arra engednek következtetni, hogy a harcok a vártnál sokkal súlyosabbak lesznek. A hadműveletek kezdetén Rumsfeld védelmi miniszter dicsekvő hangon kijelentette: a légitámadások olyan kiválóan haladnak, hogy az amerikai és brit erők kifogynak a célpontokból Afganisztánban. Ma már senki sem beszél így a Pentagonban. Amint a szeptember 11-ei események egységbe kovácsolták az amerikai népet, úgy a szövetségesek afganisztáni légicsapásai is ugyanezt teszik az ottaniakkal, ami csak erősíti a tálibok eltökéltségét.
Kétségbe vonható, hogy a tálibok megváltoztatnák a nézeteiket, különösen, mert rohamléptekkel közeledik a tél. Szakértők rendre úgy vélik, hogy a fagyok beállta előtt nem fejeződhet be a háború. A körülmények ádázabbá teszik majd a harcokat, és a szövetséges erőknek fel kell készülniük egy nehéz, hosszadalmas, idegőrlő küzdelemre, amely inkább Vietnámra fog hasonlítani, mint akár az Öböl-háborúra, akár Koszovóra.
2001. 11. 02. (V/44)
