A karcagi cigánytelepen nőtt fel. Milyen az élet egy ilyen közegben?
– Teljesen normális, csak az átlagosnál nagyobb a szegénység. Nekem nagyon klassz gyerekkorom volt, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amit A Pál utcai fiúkban olvasunk. Barátaimmal sokat csatangoltunk, csibészkedtünk, birkóztunk. Anyukám otthon nevelt minket három testvéremmel, apukám vasúti pályamunkásként dolgozott. Testvéreimmel már fiatalon diákmunkát vállaltunk, kapáltunk, mezőgazdasági munkát végeztünk, építkezéseken segédkeztünk. Keresetünkkel mindannyian támogattuk a szüleinket, hogy tanévkezdéskor meg tudják venni a tanszereket, ruhákat, amelyek költsége a családunk számára egy kisebb vagyont jelentett ilyenkor. Úgy vélem, hogy az emberekben van egy általános félelem a romáktól, amelyet a média azáltal erősít, hogy minden, cigánysággal kapcsolatos rossz hírnek óriási felületet ad.
Most éppen az ellenkezőjét tesszük, és azt kutatjuk, miként sikerült kiemelkednie az említett körülményekből. A csibészkedésen kívül mi érdekelte?
2015. 05. 15. (XIX/20)
