hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Gyi lovam, gyi Betyár
A fogathajtó világbajnok Lázár testvérek álomvölgye és álomkarrierje

Lázár Vilmos: – Apánk műszaki kereskedőnek tanult, a Keravillnál dolgozott, sokáig úgy is becézték, hogy Kera Vili, mert ő is Vilmos volt, anyu meg az önkormányzat Sportosztályán dolgozott. Apu a Keravill után textillel kezdett intenzívebben foglalkozni, először maszek lett, aztán jött a saját cég, saját kft. Apánk kőbányai srác volt, a Liget utcában laktak a sörgyár mellett, és mindennap a házuk előtt mentek el ezek a söröslovak. Vágyakozva nézte őket. Később aztán felengedték a kocsira. Valószínű ezt a nosztalgiáját akarta újraélni velünk, mikor – életünk legnagyobb szerencséjére – vett nekünk egy pónilovat. Nem volt egy egyszerű jószág, Mukinak hívták, és úgy odaverdesett minket a földhöz, ahogy kellett.



Fotók: Juhász Tamás

Rajta tanultatok lovagolni?

Lázár Zoltán: – Nem, Mukin csak
zötykölődtünk. Autodidakta módon tanultuk először a lovaglást is, valahogy már
benne volt a génjeinkben. Vili például egy boxer kutyával nőtt fel, úgy tanult
meg járni is, hogy belekapaszkodott, és ment mellette, a kutya meg boldogan
tűrte. Édesanyánk addig a pillanatig tiltakozott csak a család férfitagjainak
állatrajongása miatt, amíg nem látta, hogy ápoljuk és etetjük is őket. A nagy
változás lóügyben az volt, mikor 1978-ban vettünk egy tanyát Lajosmizse mellett,
a nyíri erdő legszebb részén, amit az évek során gyönyörűen felújítottunk, és
építettünk hozzá egy hatboxos istállót is. Ez szépen megtelt lovakkal. Én már
nyolc-tíz évesen felültem egyedül, és bementem az erdőbe lovagolni. Ezt ma már
nem engedném meg a fiamnak, mert abszolút veszélyes, de akkor tudatlanságunkból
kifolyólag egyikünk se érezte.

Vili: – A szerencse állandóan ott
forgolódott körülöttünk, legtöbbször el is tudtuk kapni, aztán élni is tudtunk
vele. 1978-ban a négyes fogathajtó világbajnokságot ott Kecskeméten rendezték,
és ennek a marathonhajtása abban a nyíri erdőben volt, ahol a tanyánk állt. A
fogathajtás akkor jött divatba a környéken mint hobbi, sport, szórakozás. Azok a
parasztok, akiknek több lova volt, plusz volt még egy rozoga fogata, elkezdtek
kettes fogatban versenyezni. Faluk, tanyák, városok közötti versenyek, mindez a
természetben, barátkozások, lovak, életünk legszebb tíz éve volt.

Mikor ment át ez a hobbi sportba, karrierbe, megélhetésbe?

– A papa gondolta tovább a dolgot. Ha mi esetleg versenyezni, sportolni
akarunk, nem jó ez a nagy távolság Pest és a tanyánk között. Eladtunk mindent,
és feljöttünk a lovainkkal együtt a XVII. kerületbe, ahol egyébként
megszülettünk és felnőttünk. A reptér mellett vásároltunk egy nagyobbacska
telket. Mikor a szüleink is érezték, hogy talán van valami tehetségünk is a
lovassporthoz, felvettek mellénk egy mesteredzőt, Gyuri bácsit – szegény már nem
él –, aki minden áldott nap kijött hozzánk a Villányi útról, és mindennap hosszú
órákon keresztül foglalkozott velünk. Edzett minket.

Fogathajtó edző volt?

Zoli: – Nem. Lovasedző. Díjlovas. Tudnod
kell, hogy mint ahogy az autóversenyzés alapja a gokart – és nem az, hogy
kétszázhússzal száguldasz egy jó kocsival –, a fogathajtás alapja a díjlovaglás,
vagyis az idomítás. Ha jól idomítasz, jól fogsz tudni versenyezni.

Az idomítás alatt a lóval való kapcsolat erősségét, mélységét értitek?

Vili: – Értem ez alatt azt a tudást,
tapasztalatot, tehetséget, ahogyan a lovat a befolyásod alá tudod vonni, ahogy
összejössz vele, ahogy egyszer csak egy hullámhosszon lesztek. Az idomítás annak
a művészete, ahogyan érezteted, elfogadtatod, majd végrehajtatod a lóval az
akaratodat. A fogathajtás a spanyol alapokon nyugvó klasszikus idomításon
alapul. Csak lovon ülve fogsz rájönni, mit és hogyan kell kérni a lovaktól
ahhoz, hogy a kocsiddal azt csinálják, amit te akarsz. Apunknak egy zseniális
meglátása volt, hogy nem fogathajtókkal taníttatott minket, hanem visszament az
alapokhoz, az idomításhoz.

Jól szituált, úri gyerekként nevelkedtetek?

– Éppen hogy nem. Lovászfiúkként. Ugyanakkor keltünk, ugyanúgy éltünk,
dolgoztunk, csutakoltunk, abrakoltunk, mint az alkalmazásunkban álló két lovász.
Most itt a lovasparkunkban is ugyanúgy megmutatom a lovásznak, mit hogy kell
megcsinálni, vagy hogy éppen mit csinált rosszul. Sokszor mondták ránk régebben,
hogy parasztgyerekek, de nem sértődtünk meg. Mikor azt mondták, lovász, az
kicsit bántott, de elviseltük. Mikor azt hallottuk, lószagú lovászgyerek, akkor
ütöttünk. És ha nyerítettek is egyet mellettünk, akkor meg csᒅ

Mennyire veszélyes egy ló?

Zoli: – A statisztikák alapján a
lovassportot művelők százalékarányosan nagyobb balesetveszélynek vannak kitéve,
mint az autósok vagy mint aki repülőn utazik. Csak nem nagyon szeretik
kommunikálni a lovasok, nehogy a szülők a gyerekeket visszatartsák a sporttól.


De mitől ilyen veszélyes ez?

– Leginkább attól, hogy a ló egy nagyon félős növényevő állat, ráadásul
iszonyú hamar pánikba esik. És ilyenkor leginkább a lovas jár rosszul.
Szakértelemmel kicsire szűkíthető a balesetveszély, csak hát legtöbb esetben
pont a szakértelem hiányzik.

Vili: – Apu talán csak egy helyen rontott a
nevelésünkben, a sportpályafutásunk elején. Fiatal, tehetségesnek tűnő lovakat
vásárolt, fiatal, képzetlen lovasoktól.

És hol itt a baj?

– Ott, hogy mi még alkalmatlanok, tehetségtelenek voltunk ahhoz, hogy
kihozzuk a lóból mindazt a tehetséget, ami egyébként benne volt.



Lázár Zoltán és Vilmos

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetéssel vagy belépéssel tudja elérni.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!