Ukrajnában Banderát nemzeti hősnek akarják láttatni, aki a független ukrán állam létrehozásáért harcolt. A kultuszépítők arról megfeledkeznek, hogy közben az általa vezetett osztagok etnikai tisztogatással igyekezte „megszabadulni” a nem ukrán – zsidó, lengyel és más nemzetiségű – lakosságtól.

Lényegre törünk! Bár sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, de nem hagyjuk! Kérjük, fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.

Sztepan Bandera mint az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) vezetője, a második világháború alatt

a náci Németország által megszállt ukrán területeken kikiáltotta a független ukrán államot, egyúttal pedig együttműködést ajánlott az általa ikonnak tartott Adolf Hitlernek.

Úgy gondolta, hogy ha Szlovákiában Jozef Tiso létrehozhatott egy államot, ami formailag önálló volt, alárendelve a német érdekeknek, akkor ez Ukrajnában is megvalósítható.

A náci vezér azonban elutasította a tervet, sőt Banderát lázadónak nyilvánította és a sachsenhauseni náci koncentrációs táborba zártatta. Közben azonban az általa létrehozott katonai egységek 1943 és 1945 között mintegy 200 ezer etnikai lengyelt mészároltak le Volhínia és Kelet-Galícia régiókban, amelyek ma Ukrajnához tartoznak.

Bandera a második világháború után a szovjet hatóságok bosszúja elől Münchenbe menekült, ahol a KGB egyik ügynöke 1959-ben meggyilkolta.

Az 1991-es rendszerváltás után az ukrán nacionalisták igyekezte rehabilitálni Banderát, sőt oroszellenes hősként ünneplik, és ezt a nyugat is tudomásul vette. A második világháborús bűntettek miatt azonban folyamatos feszültség áll fenn Ukrajna és Lengyelország között. A volhíniai mészárlás áldozatainak az exhumálása és méltó eltemetése a mai napig nem történt meg. Bár Zelenszkij beleegyezett a tiszteletadásba, utóbb visszavonta ígéretét.