Az angol szurkolói kultúra és az orwelli duplagondol
Büszkeség és balítélet
Az angol szurkolói kultúra és az orwelli duplagondol

forrás: MLSZ.hu

2022. 06. 24.
Első megfigyelésem az angolok, sportba öntött roppant öntudatáról tán a kései úrfikorra esett.  Valamelyik foci-vébére fél szemmel odafigyelve (hisz más dolgok is voltak) tűnt fel először, hogy az erős és gazdag nyugati országok átlagos, kifelé sugárzott hangneméből bizony kilóg egy tónus. E nagy nemzetek mind birodalmakat építettek egykoron, ám csapataik szerepléséhez kellő visszafogottsággal viszonyultak – legalábbis a nemzetközi színtéren, legalábbis véleményvezéreik (bulvárlapok, celebek, politikusok stb.) szerint.

Ez egy véleménycikk.

Nem úgy az angolok. Náluk elég volt egy elvesztett meccs, egy „véleményes” (szeretem ezt a szót) bírói döntés, hogy a bulvármédia és különösen a befolyásos The Sun), sőt itt ott a politikusok, meg a hírességek „kétségeiknek adjanak hangot”, sőt az angol sajtó nyilvánosság előtti (majdnem) rituális kivégzéshez folyamodott, mikor a vétkesek vélt játékvezető pontos lakóhelyét kikutatta és közzé tette…

Maga az angol szurkoló (nem brit, nehogy a skótok, walesiak e cikk nyomán megbántódjanak!) is fogalom, volt hosszú ideig – és hát ma is az. A félmeztelen hordákban rekedten ordibáló besörözött angol hordákat sokáig tétlenül tűrte Európa gazdagabbik fele, míg a Heysel stadion drámája (1985) után betelt a pohár: az angol csapatokat száműzték jó időre a kontinensről. Ekkor komoly változások kezdődtek, kitiltások, szurkolói kártya, egyebek. Sok szakíró a példás szigort egyedek közt más országok időnként elszabaduló drukkereinek is ajánlotta szíves figyelmébe. És - felemelt mutatóujjal, egyebek közt - a magyaroknak különösen.

Eltelt pár év, nézzük a mostani eseményeket. Több jel is arra mutat, hogy a nemzeti (legalábbis a szurkolói) lélektan civilizálásának hatásfoka „kissé” visszaesni látszott  A legutóbbi EB-n, a dánok elleni elődöntőn többen már kifütyülték a vendéket himnuszát, előtte az utcákon az ellenfél szurkolóit zaklatták, dán zászlós nő haját húzkodták, dán mezes gyereket kergettek meg – igen bátor módon. Majd jött a „sötétség délben” vagyis a csúcs-aljasság, mit focimeccsen elkövetni lehet: a tizenegyes rúgásoknál lézerrel próbálta elvakítani a dán kapust az egyik derék albioni polgár. Egyéni sületlenségnek is neveznénk ezt, de azt már nem, ami már a döntőn történt, ahol olasz szurkolókat zúztak meg a számukra vesztes meccs után. De azért még a játék előtt gondosan kifütyülték az olaszok himnuszát is.

És valószínűleg bárkiét, akivel éppen játszanak. Legutóbb a magyarok kerültek sorra, ők (mi) azonban kiemelt bánásmódot kaptunk az alábbi, jól dokumentált, tömegesen elszavalt kortárs versezet szerint: „tudjátok, kik vagytok, tudjátok, kik vagytok, rasszista szemetek, tudjátok, kik vagytok!”

Ez igazi duplacsavar amúgy. Hiszen „kirekesztik a kirekesztőket”, vagyis éppen azt teszik (megbélyegzés, szidalom, káromlás) amit úgymond kifogásolnak a másikánál.

Hajdan egy lángoló homlokú ifjú jakobinus mondta, hogy a „szabadságot kényszeríteni kell”…akár nyaktilóval is, ha egyszer a jóra éretlenek nem értik a szép szót. Itt valami ilyesmit vélünk meglátni. 

Az angol kórusnak és az előbbi eseteknek egyébként nem lett mélyreható következménye. Nincs problémázás az említett véleményformálóknál. Mintha ez a félrenézés kijárna egy ilyen nagy múltú nemzetnek érdemeik jogán. Vagy azért mert ők: angolok. Nincs kritikusan dörgő vezércikk, fejcsóváló stúdióbeszélgetés, sommás mondatok társadalmi éretlenségről, szükséges további nevelésről – hiszen a hazai térfélen pattog a labda. Nincsenek érzékeny fülek, melyek a gyarmati múlt (vagy ki tudja micsoda) miatti nyilvános lelkifurdalás miatt letérdelésnél, ahol mindenki mástól elvárják ezt a rituális önmarcangolást. Még azoktól is, akik soha nem építettek birodalmat – sőt, ők maguk voltak a gyarmatosítottak.

Anglia ennél jobbat érdemel. Volt párszor, amikor a szigetország szembe ment a trendekkel és igaza volt. Hamlet és Lizy (a közkedvelt Jane Austen-hősnő) vagy éppen Cromwell és Churchill nem simult bele meghunyászkodva a környezet elvárásaiba. Hol van most a legendás „fényes elszigetelődés” ami távol tartotta Angliát a külvilág viharaitól?

Anglia lihegve megfelel az új progresszív marxizmus elvárásainak, közben befelé időnként félrenéz. Méretes „duplagondol” ez, amint ezt egy sokunk számára kedvelt angol (Orwell) menten nyakon csípte volna…

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!