Magyarország nem fél. Sem a futballpályán, sem azon kívül. Sem a liberális véleményterrortól, sem a globalista törekvésektől.
Nem ijeszt meg minket egy fényfestéssel kiszínezett stadion, ha kell, trikolórban világít majd a fél ország, hogy megmutassuk: Magyarország egy szuverén, nemzetére büszke, bátor ország, ami sosem adja fel a harcot.
Ahogyan nem adta fel a válogatott sem, Fiola franciák elleni megindulására, Szalai repülő fejesére és Schäfer elképesztő csattanójára hosszú évekig fogunk még emlékezni. Hacsak nem írják felül majd ezeket még szebb és még emlékezetesebb pillanatok a következő világversenyeken. Merthogy abban most már minden futballszurkoló biztos lehet, hogy nem a müncheni volt a nemzeti csapat utolsó nagy bravúrja.
Számunkra csak három szín létezik, ha a futballról van szó: a piros, a fehér és a zöld.
Egy ország büszke rátok.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
2021.06.25. (XXV/25)
