Az tény, hogy a néhány óra alatt lezajló drámai, tragikus események azóta gyökeresen átrajzolták a geopolitika térképét, háborúkat indítottak el, és alapjaiban változtatták meg a nemzetközi biztonságpolitikát. Bár az amerikai kormányzat és a hivatalos vizsgálóbizottságok több ezer oldalas jelentésekben rögzítették a történtek hivatalos verzióját, a kérdőjelek nem tűntek el.

Az interneten keringő számtalan – sokszor megtévesztő, vagy éppen nyíltan antiszemita – állításból most az öt legfontosabb, és érdemben máig nem cáfolt felvetést gyűjtöttük össze, amelyek szakmai, műszaki és logikai szempontból megkérdőjelezik a hivatalos narratívát, egybevetve ezeket a vizsgálóbizottságok megállapításaival.

A 9/11 Bizottsági Jelentés (The 9/11 Commission Report) végleges változata itt olvasható. NIST Műszaki jelentés a Világkereskedelmi Központ (WTC) épületeinek összeomlásáról Az FBI nyomozás összefoglaló jelentése pedig itt.

1. A WTC 7 épületének szimmetrikus összeomlása

A műszaki és építészmérnöki közösségben a mai napig a WTC 7, vagyis a 7-es épület leomlása generálja a legélesebb szakmai vitákat. Ez a 47 emeletes felhőkarcoló volt az, amibe egyetlen repülőgép sem csapódott be, mégis délután 17 óra 20 perckor szinte tökéletesen szimmetrikusan, szabadesés-közeli sebességgel roskadt magába.

Építészmérnökök és statikusok népes csoportja – köztük az *Architects & Engineers for 9/11 Truth* szervezet – arra hívja fel a figyelmet, hogy a történelemben soha, egyetlen acélszerkezetű felhőkarcoló sem omlott össze kizárólag ellenőrizetlen irodai tüzek hatására. A kritikusok rámutatnak a leomlás szimmetrikus jellegére és a korai szakaszban mért, körülbelül 2,2 másodpercig tartó szabadesési gyorsulásra. Állításuk szerint ahhoz, hogy az épület az alatta lévő ép anyagszerkezet ellenállása nélkül, ilyen sebességgel zuhanjon le, az alsó tartóoszlopoknak szimultán, szinte egyetlen másodperc alatt kellett elveszíteniük a teherbírásukat. Ez a mechanizmus a kritikusok szerint kísértetiesen hasonlít a kontrollált épületbontásoknál használt technikákra.

A 2008-ban kiadott hivatalos mérnöki zárójelentése visszautasítja az irányított robbantás teóriáját, és kifejti, hogy nem találtak semmilyen bizonyítékot robbanóanyagok jelenlétére. A vizsgálat szerint az ikertornyok összeomlása során keletkező törmelék jelentős szerkezeti károkat okozott a WTC 7 déli homlokzatán, és elvágta a városi fővezetékeket, így nem működött az automata tűzoltó berendezés. A megfékezhetetlenül tomboló irodai tüzek a kritikus 79-es belső acéloszlop környékén hőtágulást okoztak, aminek következtében a padlógerendák elnyíródtak, az oszlop elveszítette oldalirányú tartását és kihajolt. Ez egy láncreakciószerű, úgynevezett progresszív belső összeomlást indított el. Mivel az épület belső váza már a külső homlokzat beomlása előtt megsemmisült, a homlokzat lényegében egy üres héjként zuhant le, ami a kívülálló számára a szabadesés illúzióját keltette.

2. Az ikertornyok leomlási sebessége és a szerkezeti ellenállás hiánya

A WTC 1 és WTC 2 tornyok összeomlása a modern építészet történetének messze legnagyobb katasztrófája. A két, egyenként 110 emeletes gigantikus építmény a becsapódások után 56, illetve 102 perccel omlott porig.

A fizikai kétségek itt elsősorban a leomlás dinamikájára vonatkoznak. A tornyok felső, becsapódás által megsérült szekciói lefelé haladva elképesztő sebességgel pusztították el az alattuk lévő, sértetlen, masszív acél- és betonstruktúrát. A kritikusok kalkulációi szerint a leomlás sebessége alig maradt el a szabadon eső tárgyakétól. A fizika alaptörvényei alapján a mozgási energiának jelentősen csökkennie kellett volna, ahogy a felső tömeg nekiütközik az alsó, épp szerkezetnek. Továbbá sokan utalnak a leomlás során oldalirányban kirepülő, több tonnás acélgerendákra és az úgynevezett "pöffenésekre" – a leomlási front alatt néhány emelettel kiáramló por- és gázfelhőkre –, amelyeket a robbantásos bontásoknál látható másodlagos töltetek süllyedéseként értelmeznek.

Minderre a hivatalos válasz az, hogy a részletes szimulációk kimutatták, miszerint a Boeing 767-es gépek becsapódása nemcsak elnyírta a külső és belső tartóoszlopok jelentős részét, de a kerozin okozta robbanás lerobbantotta az acélelemekről a tűzálló szigetelést is. A tomboló, 800-1000 Celsius-fokos tüzek hatására az acél elveszítette szilárdságának több mint felét. A meggyengült födémszintek elkezdtek belógni, húzóhatást gyakorolva a külső oszlopokra, amelyek végül meggörbültek és elnyíródtak. Amikor a felső épülettömb megbillent és megindult lefelé, az általa generált mozgási energia nagyságrendekkel meghaladta az alatta lévő szerkezet teherbíró képességét. A leomlás folyamata megállíthatatlanná vált: az alsó szintek nem tudtak érdemi ellenállást kifejteni egy több tízezer tonnás, mozgásban lévő tömeggel szemben. Az oldalirányú pöffenéseket pedig a szintek egymásra roppanásakor a liftaknákban és ablakokon keresztül kényszerűen kiáramló, rendkívül nagy nyomású levegő és por okozta.

3. A Pentagon elleni támadás és a becsapódás körüli rejtélyek

A harmadik elterített gép, az American Airlines 77-es járata az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon épületébe csapódott. Ez a szál tartalmazza a legtöbb olyan elemet, amely a közvéleményben azonnali vizuális és logikai zavart keltett.

A kétkedők három fő pontot emelnek ki. Egyrészt a becsapódás előtt a gép egy olyan rendkívül bonyolult, nagy sebességű, süllyedő fordulót hajtott végre, amelyet tapasztalt pilóták szerint is szinte képtelenség lett volna végrehajtani egy olyan amatőr pilótának, mint Hani Handzsour. Másrészt a becsapódás utáni első felvételeken a Pentagon falán látható lyuk átmérője lényegesen kisebb volt, mint egy Boeing 757-es szárnyfesztávolsága, és a helyszínen alig lehetett felismerhető repülőgép-roncsokat látni. Harmadrészt sokan nehezményezik, hogy a védelmi minisztérium a mai napig nem bocsátotta ki a környező épületek és az épület saját biztonsági kameráinak összes videófelvételét, ami azonnal eloszlathatná a cirkálórakétákról vagy más – az utasszállító repülőgéptől eltérő – objektumokról szóló spekulációkat.

Az építészeti és igazságügyi szakértői jelentések rámutatnak, hogy egy 100 tonnás, közel 850 km/h-s sebességgel száguldó repülőgép szilárd struktúrának ütközve nem úgy viselkedik, mint egy szilárd test, hanem a hatalmas mozgási energia hatására szinte teljesen megsemmisül és darabjaira hullik. A repülőgép vékony alumíniumszárnyai a Pentagon megerősített, vasbeton szerkezetű külső oszlopaiba csapódva azonnal elnyíródtak és szétmorzsolódtak, míg a gép tömegének nagy részét adó törzs és a hajtóművek behatoltak az épület belsejébe. A helyszínen készült hivatalos fotókon és a bírósági bizonyítékok között számos repülőgép-roncs, így a hajtóművek darabjai és a gép adatrögzítői (fekete dobozai) is szerepelnek, valamint az áldozatok DNS-azonosítása is megtörtént. A videók visszatartása pedig elsősorban nemzetbiztonsági és minősítési eljárások alá tartozik, nem pedig a tények eltagadását szolgálja.

4. A légvédelem csődje és a NORAD reakcióideje

A világ legfejlettebb, legmodernebb légvédelmi és korai figyelmeztető rendszerével rendelkező Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) látszólag tehetetlen volt aznap reggel. Négy eltérített utasszállító gép órákon át bolyongott az amerikai légtérben anélkül, hogy a légierő érdemben közbe tudott volna lépni.

A logikai és eljárási aggályok alapja az, hogy a megszokott protokoll szerint, ha egy polgári gép kikapcsolja a transzponderét (a válaszadó jeladót) és eltér a repülési tervétől, a légiforgalmi irányítás perceken belül értesíti a légierőt, amely vadászgépeket emel a magasba az elfogására. 2001. szeptember 11-én ez a protokoll katasztrofálisan lassú volt, vagy egyáltalán nem működött. A kritikusok felhívják a figyelmet arra is, hogy pontosan a támadások reggelén a NORAD több, nagyszabású hadgyakorlatot is tartott (például a „Vigilant Guardian” - „Éber Őrszem” néven), amelyek során éppen elterített gépekkel kapcsolatos szimulációkat végeztek. Ez a kétkedők szerint szándékos zavarkeltést szolgálhatott a radarképernyőkön, vagy legalábbis megbénította a döntéshozatali láncot.

A 9/11 Bizottság hivatalos jelentése részletesen feltárta a Szövetségi Légiirányítás (FAA) és a Védelmi Minisztérium (NORAD) közötti kommunikációs káoszt és rendszerhibákat. A hidegháborús dogmákra épülő amerikai légvédelem a határokon kívülről érkező fenyegetésekre volt felkészülve, nem pedig az országon belülről elterített, kikapcsolt jeladóval repülő polgári gépekre. Az FAA tisztviselői nem a protokollnak megfelelően, hanem hatalmas csúszásokkal értesítették a katonaságot. Az Otisc és Langley légitámaszpontokról felszálló vadászgépek rossz irányba repültek, mert a légiforgalmi irányítás pontatlan koordinátákat adott meg. A hadgyakorlatok valóban okoztak némi kezdeti bizonytalanságot, de a vizsgálatok szerint a kudarc valódi oka a bürokrácia, az elavult eljárásrend és a teljesen váratlan, hibrid fenyegetésre való felkészületlenség volt.

5. Bennfentes kereskedelem a tőzsdén

A fizikai és eljárási kérdéseken túl létezik egy tisztán pénzügyi felvetés is, amely a támadások előtti napokban megfigyelt gyanús tőzsdei mozgásokra épül.

A támadásokat megelőző napokban, szeptember 6. és 10. között szokatlanul nagy mennyiségű eladási opciót (*put option*) vásároltak két érintett légitársaság, az United Airlines és az American Airlines részvényeire. Az eladási opció lényegében egy olyan fogadás, amely akkor hoz hatalmas nyereséget, ha a cég árfolyama drasztikusan zuhanni kezd. Ugyancsak gyanús árfolyam-mozgásokat észleltek a WTC-ben jelentős irodákkal rendelkező pénzügyi óriások (például a Morgan Stanley és a Merrill Lynch) részvényeinél. A kritikusok szerint ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos körök előre tudtak a készülő támadásról, és felhasználták a bennfentes információkat a tőzsdén.

A felvetések nyomán az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) és az FBI széles körű nemzetközi vizsgálatot indított a pénzügyi tranzakciók felderítésére. A zárójelentések megállapították, hogy bár valóban volt növekedés az eladási opciók számában, ez egy átfogóbb tőzsdei stratégiának volt a része. Az opciók jelentős részét egyetlen, független befektetési alap vásárolta meg, amely a teljes légiközlekedési szektor gyengülésére fogadott egy megelőző piaci elemzés alapján. Ráadásul az eladási opciók vásárlói között sok olyan szereplő is volt, aki egyidejűleg vételi opciókat is tartott. A vizsgálat lezárásaként a hatóságok megállapították: nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy bárki, aki bennfentes információkkal rendelkezett volna a terrortámadásról, profitált volna a tőzsdén.

Mint látható, valamilyen magyarázat mind az öt érdemi felvetésre van, mégis sokan úgy érzik, hogy bár a hivatalos vizsgálatok sok tekintetben részletes és tudományosan alátámasztott válaszokat adtak a fizikai és műszaki kérdésekre, a döntéshozatali rendszerek és a bürokratikus mulasztások átláthatatlansága a mai napig táplálja a társadalmi bizalmatlanságot.