Brutális jelleget öltött a diáklázadás

Szeptember közepétől, főként bevándorlók által sűrűn lakott környékekről kíméletlenül erőszakos diákzavargások rázták meg Franciaországot, melyek később Belgiumra is átterjedtek. Bár a kimondott célok az oktatásról szólnak, a szélsőbal által szított zavargások szerves részévé váltak a palesztin zászlók és Gáza témája is. A tüntetések sok helyen eldurvultak, a diákok pirotechnikai eszközökkel támadtak a rendőrökre, akik számos esetben könnygázzal válaszoltak. A megmozdulások jellegéből, a szélsőbaloldal agresszivitásából jól látható, hogy Franciaország elfordul a centrista politikától, az ország két nagy politikai tömbje a baloldal és a jobboldal szélén helyezkedik el.

Franciaország rosszkedvű. És ideges. És erre minden oka megvan. A folyamatos kormányválságok, az üzemanyagár emelkedése, a negatív gazdasági kilátások rosszkedvűvé tették az országot, amely közel húsz év óta nem talál megoldást a gazdasági problémákra. Jellemző, hogy a sokat emlegetett nyugdíjreform ügyében, amelyet minden kormány a zászlajára tűzött, utoljára Nicolas Sarkozy tudott lépni, ennek is több mint tizenöt éve. Mindeközben a francia állam adóssága négyezer milliárd euró, amelyet egyre nehezebben lehet finanszírozni.

Ebben az ideges, kilátástalan és rosszkedvű hangulatban robbant be a párizsi agglomeráció déli részén található Créteil nevű kisvárosban elkezdett diáktüntetés, amelyhez sorra kapcsolódtak más iskolák is egészen addig, míg az egész országra kiterjedő tüntetéssorozattá vált. A magyar olvasóknak talán kissé hihetetlen elsőre, de a Saint-Exupéry líceum diákjai azért kezdtek el még szeptember 21-én demonstrálni, mert óráik maradtak el, túl sok volt a helyettesítés és általában nincsenek megelégedve az oktatás minőségével. Egy olyan országban, ahol a gyerekek már az óvodában helyesírást tanulnak délutánonként, és a szülők már ekkor azon aggódnak, hogy gyerekük melyik egyetemen tanulhat tovább, az oktatás minőségének a romlása heves érzelmeket vált ki. A romló gazdasági környezetben, a folyamatosan változó nyugdíjkorhatár mellett érthető a középiskolás diákok jövő miatti aggodalma. Ez önmagában persze nem indokolja azt a sok erőszakos cselekményt, ami országszerte megvalósult.