Egy tájékozatlan átlagolvasó számára egyértelműnek tűnhet a képlet a napokban kirobbanó újabb flottillabotránnyal kapcsolatosan: Izrael – amely nemzetközi vizeken „elrabolta” a flottilla 175 tagját, és az azzal együttműködő Görögország a „főgonosz”, az izraeli tengeri blokád alatt „sínylődő” szegény gázaiaknak segélyt eljuttatni próbáló „emberbarát” flottillaaktivisták, köztük a magyar Walter Richárd, a hős áldozatok, a helyzet pedig, amely mindig megakadályozza, hogy eljussanak a Hamász terrorszervezet által irányított enklávéhoz: tarthatatlan igazságtalanság. Az átlagolvasó lelkiismerete felháborodik, és dühösen követeli az igazságszolgáltatást, nem véve a fáradságot, hogy a manipulált narratíva színfalai mögött felkutassa a tényeken alapuló igazi valóságot.
Izrael és Egyiptom azóta vezetett be különböző mértékű blokádot Gázára, mióta a Hamász terrorcsoport 2007-ben erőszakos puccsal átvette a hatalmat a rivális palesztin erőktől az övezetben. Célja az volt, hogy megakadályozza a fegyverek, harcosok és pénzügyi források tengeri úton történő be- és kijutását. A gázai blokád azóta is érvényben van, jelentősége pedig különösen megnőtt a 2023. október 7-i mészárlást követően.
Az izraeli haditengerészet a gázai tengeri blokád áttörésére vállalkozó 58 hajóból álló flottilla 21 hajóját tartóztatta fel több mint 1000 kilométerre Izrael partjaitól, Kréta szigetének közelében. A műveletet békésen, áldozatok nélkül hajtották végre nemzetközi vizeken. A tengeri blokád megdöntésére irányuló korábbi kísérletek során a haditengerészet jóval közelebb, Gáza partjaihoz fogta el a hajókat, éppen ezért sokan kifogásolták Izrael eljárását az ügyben. Az izraeli külügyminisztérium közleménye szerint „a flottillában részt vevő hajók nagy száma, az események eszkalálódásának kockázata, valamint a törvényes blokád megsértésének megakadályozása miatt a nemzetközi joggal összhangban korai beavatkozásra volt szükség”.