A 88 éves egyházfő némiképp meglepetésszerűen távozott, hiszen a kórházi jelentések állapotának javulásáról beszéltek, sőt húsvét vasárnap meg is jelent a Szent Péter téren, hogy megáldja a híveket, ám másnap délelőtt agyvérzésben és szívelégtelenségben elhunyt.
Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, halálában mindenki az egekig magasztalta Ferenc pápát, miközben életében reformtörekvéseivel, az általa elindított folyamatokkal igencsak megosztotta a katolikus egyházat. Sok követőt szerzett a liberális szárnyból, de a legradikálisabbak közül voltak, akik egyenesen eretneknek tartották. Elköltözése után most a Vatikánon a világ szeme, ahol a szombati temetés után bő egy héttel megkezdődik a pápaválasztó konklávé. A találgatások máris beindultak, hogy a liberális irányvonal tovább folytatódik-e, avagy az inga visszalendül, és konzervatív főpap ül majd a pápai trónon. A tét óriási, hiszen a Vatikán államfőjének az 1,4 milliárdos lélekszámú egyház vezetése mellett a világpolitikai szerepe is óriási. Nem mindegy tehát, hogy kinek a neve lesz a cédulára írva, mikor felszáll a fehér füst.
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »