Pál megüzente a római keresztényeknek: Izrael végül megszabadul a világ fogságából és a bűntől is az engesztelés napjának beteljesedésekor.(Fotó: ASSOCIATED PRESS)
Az embernek adott kinyilatkoztatás végső célja Isten uralmának megvalósulása a Földön. Ebben Isten több fontos szereplőt felhasznál. A leglátványosabban és legegyértelműbben Izrael népe kapott szerepet abban, hogy Isten terve mentén mindig felforgassa a Sátán által kialakított világrendet. Izrael fiainak minden meghurcoltatása, történelmi szenvedése pontosan arra vezethető vissza, hogy ha akarták, ha nem, Isten faltörő kosként használta őket arra, hogy tervét megvalósítsa a világon.
Mivel a zsidóság ebben nem mindig bizonyult együttműködőnek, sőt a legfontosabb üdvtörténelmi pillanatban, a Messiás Jézus földi szolgálata során Isten akarata ellen szavaztak, Isten újra és újra száműzetéssel, nemzetek közé való szétszórással fegyelmezte népét. De ez a kemény atyai bánásmód sosem a megsemmisítést, a teljes elvetést szolgálta; sőt még az ilyen átmeneti, diaszpóra állapotokban is hirdette a helyreállás reménységét.
A jelenleg is zajló száműzetés emberi perspektívából zavarbaejtően hosszú. Ez a nemzeteknek, sőt még az Egyháznak is az egyik legfőbb megpróbáltatása: pusztán az idő múlása miatt vajon azt gondolják, Isten végleg szakított Izraellel vagy sem. Jelenleg abban az átmeneti korszakban élünk, ami Ezékiel könyvének 37. fejezete alapján Izrael szétszórt testrészeinek, csontjainak egybegyűjtéséről szól. Láthatjuk is a geopolitikai és az egyházi folyamatokban, hogy ki miként kezd viszonyulni ehhez. Úgy is mondhatnánk, kezd összeállni a színpad Isten végjátékához.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »