Az ünnepekhez közeledve sokan hirdetnek karitatív akciókat. Nyomás helyeződik állami intézményekre és vállalatokra, hogy egymást túllicitálva bizonyítsák szociális érzékenységüket. Elsőre jónak tűnik minden adás, hiszen az adományok a legtöbbször valóságos szükségeket töltenek be. De adás és adás erkölcsi értéke között komoly különbségek lehetnek. Nem mindegy, hogy milyen pénzből, milyen motivációból és kik számára történik az adakozás.
Az állami újraelosztás a rászorulóknak nagyon fontos – a szabadjára hagyott kapitalizmus enélkül borzasztóan kegyetlen viszonyokat tud teremteni (gondoljunk például a Charles Dickens által bemutatott 19. századi gyárak gyermekmunkásaira). Minden jóérzésű ember örül, ha az állam az adó egy részét a mélyszegénységben élők, a vakok, a fogyatékkal élők vagy más marginalizált csoportok megsegítésére fordítja.
Kicsoda Charlie Kirk, Trump titkos fegyvere?
A 31 éves evangéliumi keresztény influenszer, aki egyetemisták millióit mozgósította a választások előtt »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »