A Bécsi kapu 1956-ban, a szabadságharcot követően.(Forrás: Fortepan/adományozó: Nagy Gyula)
A Bécsi kapu 1956-ban, a szabadságharcot követően.(Forrás: Fortepan/adományozó: Nagy Gyula)
Egy 23 esztendős fiatalember teste élettelenül zuhant a budai Bástyasétány kövezetére a közelről leadott géppisztolysorozatot követően. Czérna Zoltán 1956. november 7-én a Széna téri fegyveres felkelők oldalán már az utolsó, elkeseredett harcok egyikét vívta a szovjet tankok ellen, amikor a golyók elérték. Szép reményű, tehetséges fiatal volt, ám a kommunista diktatúra származása miatt már jóval a forradalom előtt kettétörte a jövőjét.
Egy nappal korábban az I. kerületi Logodi utca egyik beépítetlen telkén a 18 esztendős Kmetz Mihály feje kétszer is megrándult, ahogy gyilkosai fejbe lőtték.
A környékbeli házak lakói hiába kiabáltak kétségbeesetten a fegyveres pufajkásoknak: „Már amnesztia van, ne tegyék!”
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2026.11.06. (XXX/45)
