A kórházszolgálat önkénteseinek egy csoportja bevetés előtt.(Forrás: Sárközi György)
Esős, borongós délután van, amikor bekanyarodunk a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház udvarára. „Csak gyorsan beköszönök a biztonsági őrnek, viszek neki egy kis kávét. Szoktam hozni neki valami apróságot, hogy jobb kedvre derítsem” – ugrik ki a kocsiból a bejáratnál Sárközi György lelkész, a Hit Gyülekezete kórházszolgálatának vezetője. „Amikor kapcsolat jön létre, mindig megmozdul valami” – teszi hozzá, mikor visszaül a volán mögé.
Felvesszük a maszkot, és irány a belgyógyászat. A kiírások szerint a folyosó bal oldalán nyílnak a Covid-fertőzött betegek kórtermei, jobb oldalán a nem fertőzötteké, az ajtók tárva-nyitva. Ápolónők jönnek-mennek, Gyuri barátságosan köszön nekik, meg is állítja az egyiket, aki idegesen kérdi: „Maga hozzátartozó?” „Nem, a Hit Gyülekezete lelkésze vagyok, és szeretném megkérdezni, hogy van-e itt olyan beteg, akinek nagy szüksége volna imára?” A nővér erre megenyhül, és útba igazít: a 7-es kórterem 3-as ágyán fekvő beteg ma reggelre nagyon rosszul lett.
2022.12.22. (XXVI/51-52)
