A véleményszabadság természetesen nagyon fontos, de a Facebook és az egyéb közösségi platformok nagyon rossz irányba vitték el a véleménynyilvánítás ügyét.
A közösségi oldalak berobbanásával ma már mindenki lehet hírforrás és hírközlő, miközben a közölt információ nem esik át azon az ellenőrzési folyamaton, amelyen korábban egy-egy nyomtatott cikk átment.
Bő húsz évvel ezelőtt Stephen Glassnak még meg kellett vezetnie saját lapjának ellenőrző csapatát, hogy a valósággal nem sok kapcsolatot ápoló történetei nyomtatásban jelenjenek meg a New Republicban. Mellesleg ő is megérezte az idők szelét, mert a fact-checking csapat megtévesztésére állításait alátámasztó álweboldalt hozott létre. A Facebook-univerzumban hírek, közlések milliói jelennek meg nap mint nap úgy, hogy az olvasónak esélye sincs ezek többségének hitelességét ellenőrizni, így valójában egyszerűbb abból kiindulni, hogy nem is azok. A Facebook-kultúra (egyben a jelenleg domináns világkultúra) másik problémája a kényszeres közlés és véleménynyilvánítás, miközben nyilvánvaló, hogy az ember nem tud minden kérdésben megalapozott véleményt alkotni.
Azt állítani, hogy nincs veszély, annyira megalapozott, mint Csernobil határában azt mondani, hogy nincs is sugárzás.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »