hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Hét nap öröm
Szukkót: a sátorok ünnepe

1998. 10. 10.
A három nagy zsidó zarándokünnep közül az utolsót, a sátoros ünnepet hét napig tartó öröm, tánc, vigalom és mulatság jellemezte – mégpedig kötelező jelleggel! A tradicionális kereszténység által uralt kultúrkörben talán meglepően hat az előírt öröm, pedig szó szerint ezt mondja Mózes törvénye: „És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiaid, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő Nevét." Az öröm és vigasság oka érthető, hiszen a sátoros ünnep üzenete két esemény köré fonódik: az egyik az évente ismétlődő aratás, illetve szüret, mikor az emberek hálát adtak a betakarított termésért; a másik pedig egy régmúlt esemény: a pusztai vándorlás időszaka, amikor az Egyiptomból csodás módon megszabadult zsidók negyven éven át bolyongtak a Sínai-félsziget kősivatagában, élvezve Isten természetfölötti ellátását.

Ünnep a Szentélyben

A sátor a Bibliában kétféle dolgot is jelképez egyszerre: egyrészt a családi élet színterét, az „intimszférát" jelenti, ahol a család legbelső, külvilág elől elrejtett élete zajlik; másrészt a sátor az Istennel való közösség színhelye is, az Isten és a zsidó nép között fennálló különleges viszony jelképe, a „frigysátor". Érthető tehát, ha a sátoros ünnep is egyszerre tesz hangsúlyt mindkettőre: az Istennel való viszony ápolására a Szentélyben, és a családi körben történő megemlékezésre az otthon épített sátrakban. A jeruzsálemi Szentély fennállása idején a sátoros ünnep központi jelentőség? eseményei itt, a Templomban zajlottak. Szukkót ünnepén – csakúgy, mint a másik két zarándokünnepen – Mózes törvénye szerint áldozni kellett az Úrnak "tűzáldozattal, egészen égő áldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal, minden napét a maga napján". A Biblia külön is megemlíti, hogy Salamon korában megünnepelték mind a három főünnepet, köztük a sátorok ünnepét is. A babiloni fogság után, de még a második Szentély felépítése előtt szintén sor került az ünnepi áldozatokra – ahogyan arról Ezsdrás könyve beszámol. Valószínűleg ekkoriban járulhatott a Bibliában említett áldozatok sorához hozzá az a vízáldozati ünnep, amelyről a Misna azt írja: "Aki nem látta a vízmerítés ünnepét, nem látott életében igazi örömöt". A Szentély-hegy lábánál, Dávid városában fakad egy természetes forrás: a Siloám, amely Jeruzsálem vízellátásának fő biztosítéka. Mivel a forrás a szó szoros értelmében a Szentély árnyékában helyezkedik el, kezdettől fogva nagy természetes és szellemi jelentőséggel bírt Izrael számára. Szukkót alkalmával az innen merített vízzel öntözték meg a Szentély előtt álló áldozati oltárt minden reggel. A vízáldozatra még pirkadat előtt került sor. Az ebből az alkalomból kivilágított Asszonyok udvarában a léviták felálltak arra a tizenöt lépcsőre, amely az Izraeliták udvarához vezetett; ezek a lépcsők megfeleltek a "grádicsok tizenöt énekének", vagyis a 120–134. zsoltárnak. Hétköznapokon a lévita kórus általában az Izraeliták udvarában állt föl, arccal a Szentély bejárata felé. Itt a hatalmas, tömör bronzból készült Nikanór-kapun belül állt egy pódium, ahol a léviták énekeltek a mindennapi áldozat idején. A vízmerítés ünnepén azonban a "grádicsokon" állva énekeltek, lanttal, hárfával, cintányérokkal és kürtökkel kísérve a zsoltárokat. Eközben két kürtölő pap állt fel a Nikanór-kapu bejáratának két oldalán, ezüst trombitákkal. Pirkadatkor megfújták kürtjeiket, hogy jelezzék: itt az idő, hogy a papok és a sokaság alámenjen a Siloám-forráshoz, vizet meríteni az áldozathoz. Ahogy a papok megindultak lefelé, az egész gyülekezet kitódult az udvarról. Amikor a papok a tizedik lépcsőfokra értek, ismét megharsantak a kürtök; majd harmadszorra is, mikor elérték az Asszonyok udvarát. Ezután a kürtös léviták hosszasan tülköltek, amíg a sokaság el nem érte az Asszonyok udvarából kivezető Keleti kaput. Itt az egész gyülekezet egy emberként arccal nyugat felé fordult, az udvar és a Szentély irányába. A hajnal első sugarainak láttán felnéztek a Szentélyre, és együtt mondták: "Atyáink ezen a helyen háttal álltak az Isten Szentélyének, arccal keletnek fordulva. Ők a Napnak hajtották meg magukat, mi azonban Istenre nézünk és Isten felé fordulnak szemeink. Istennek hajolunk meg, és szemünk Őrá néz reménységben." Ez a salamoni Szentély fennállásának végére utal, Ezékielt szabadon idézve: "És bevitt engem az Úr házának belső pitvarába és íme, az Úr templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között volt mintegy huszonöt férfi, akik hátukkal az Úr templomának és arcukkal keletre fordultak, és ezek kelet felé leborulva imádták a Napot." Miután leereszkedtek a Siloám-forráshoz, a papok megtöltöttek egy arany korsót három lug (azaz kb. fél liter) tiszta vízzel, majd a déli (Vizes) kapun át visszatértek a Szentélybe. Ahogy beléptek a kapun, lépéseiket kürtzengés és sófár hangja kísérte, hogy beteljesedjenek a próféta szavai: "És örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből". Mikor a léviták a Szentély területére értek, az a pap, akit a megtiszteltetés ért, hogy végezze ezt a szolgálatot, felvitte az arany korsót az oltárra, ahol kiöntötte azt áldozatul Istennek.

A négy fa

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!