hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Tudomány és hit határán
Kérdések az ezredfordulón

1998. 08. 29.
Mi, a XX. század végén élő emberek különleges helyzetbe kerültünk elődeinkhez képest. A történelem fordulópontján élünk, abban az egyedüli generációban, amely a viszonylagos fejletlenségből az űrkorszakba való átmenetet éli meg. Mindebben a természettudományok és az ezek eredményein alapuló technika és technológia – egyre gyorsuló, bizonyos területeken ugrásszer? – fejlődésének alapvető szerepe van. A tudomány súlyának szinte hihetetlen megnövekedését jelzik az alábbi, szintetizált statisztikai adatok: az utóbbi száz évben született az emberiség által elért tudományos eredmények 99,9 százaléka, de úgy, hogy első ízben 1900 és 1950 között kétszereződött meg az emberiség össztudása; majd az újabb megkétszereződésre már tíz év is elég volt. Ma ott tartunk, hogy minden második évben megduplázódik az emberi ismeretek összessége, a valaha élt összes tudós 80 százaléka ma dolgozik. Az informatika, amely a tudományos fejlődés egyik motorja, egyes becslések szerint 18 hónaponként kétszerezi meg a számítógépek teljesítményét.

A tudomány káprázatos fejlődése azonban kétél? fegyver, amely magára a tudományra is visszaüthet. Az emberiség egy jelentős része, jóllehet csodálja a tudomány eredményeit, saját életében annak nem áldásait, hanem hátrányait érzékeli (gondoljunk csak a modern fegyverrendszerek pusztításaira, a környezetrombolásra, a természet általános visszaszorítására a hatalom mindenkori birtokosainak rövidtávú haszna érdekében). Ez a tudomány iránti érdektelenséghez, vagy éppen tudományellenességhez vezethet. Másrészt jelentős azoknak a száma is, akik olyan kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben a tudomány nem illetékes. Ez felveti a tudomány művelőinek azt a felelősségét, hogy fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a tudomány fogalomkörének, saját kompetenciájának és határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására.
Az egyik legizgalmasabb határfelület a tudomány és a hit, mint két különböző realitás között húzódik. A tudomány és a hit kölcsönös kapcsolatainak felderítéséhez – feltételezve, hogy léteznek ilyenek – mindenekelőtt a tudomány és a hit fogalmából kell kiindulnunk.
A tudomány szerepének felértékelődése sokakban azt a meggyőződést erősíti meg, hogy a tudomány végül teljes világmagyarázatra is képes lesz. Heller Ágnes neves filozófus szerint a tudomány már ma is teljes világmagyarázatra tart igényt a vallás helyett, abban az értelemben, hogy "a modern világ nem tudja magát reprodukálni tudomány nélkül, ahogy képes magát reprodukálni vallás nélkül. A modern világban sok kultúra és vallás él együtt és egymás mellett. Bombay, Sanghaj és Budapest iskoláiban más és más vallást tanítanak, ha tanítanak vallást egyáltalán. De mindenütt ugyanazt a fizikát és matematikát tanítják, és valóban mindenütt tanítják."

Mi a tudomány?

Az Oxford Értelmező Szótár úgy definiálja a tudományt, hogy az "szervezett tudás, amelyhez főként megfigyeléssel és a tények vizsgálatával juthatunk a fizikai világról, a természettörvényekről és a társadalomról...". Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a tudomány csak azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyek az öt érzékszervünkkel megfigyelhetők vagy megmérhetők. George Gaylord Simpson, a Harvard Egyetem paleontológus professzora szerint a tudomány célja az, hogy folyamatosan összegyűjtsük és megmagyarázzuk a tényeket, amelyek a minket körülvevő univerzumból származnak. Más kutatók azt emelik ki, hogy a tudomány elsődlegesen egy módszer, amely működésben lévő dolgokkal (objektumokkal) foglalkozik (1) megfigyelés és megtapasztalás (kísérletezés), (2) elemzés, (3) valamely természettörvény (vagy fogalom) leszármaztatása, (4) illetve ezen törvények által tehető előrejelzések útján. A tudománynak az is jellemző vonása, hogy valamilyen rendszert vizsgál működés közben, vagy – bizonyos, korlátozott feltételek között – ilyen rendszer létrehozására irányul.
A tudományos módszer tekintetében nehezebb helyzetben vannak azoknak a tudományterületeknek a képviselői, amelyek egyszeri és megismételhetetlen események kutatására, reprodukálására irányulnak, amelyekben a történetiség valamilyen alapvető rendező elvet képvisel. Példaként nemcsak a klasszikus értelemben vett történettudományt, de a történeti földtant, az őslénytant (paleontológiát) vagy a feltáró régészeti tudományt (archeológiát) is felhozhatjuk. E tudományterületeken alapvető jelentősége van annak, hogy volt-e megbízható szemtanú, aki valamilyen, tudományosan értékelhető dokumentumot hagyott hátra, továbbá milyen segédtudományok keresztreferenciái támasztják alá közvetett módon a vizsgálat minél nagyobb objektivitását.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!