Ingvar Kamprad a svédországi, tavakkal szabdalt Småland tartományban, Pjätterydben született 1926-ban. Apai ágon német, anyai ágon svéd felmenőkkel rendelkezett. Apai nagyapja a 19. század végén váltott hazát, és a svédországi Elmtarydban vásárolt birtokot. A családi farm megtartása azonban kemény diónak bizonyult, és a nagyapa öngyilkosságba menekült a financiális problémák elől (később több családtag is ilyen tragikusan végezte). Ingvar lelkébe mélyen bevésődött az az emlék is, amikor egy beszélgetés során apja megemlítette, hogy több pénzre lenne szüksége a tervei megvalósításához. „Bárcsak segíthetnék apámnak” – fogalmazódott meg benne a vágy.
Kihúzta a gyufát
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2018. 02.02. (XXII/5)
