Amíg mi, magyarok nem sokkal az 1867-es kiegyezés után egy élhető ország kiépítésével voltunk elfoglalva, a világ másik felében a polgároknak számunkra ismeretlen problémával kellett szembenézniük. „Amerika a túltermeléstől szenved” – írta egy csalódott kiskereskedő 1876-ban. A probléma megoldása sokrétű intézkedést kívánt. A gyárak nem akarták csökkenteni a teljesítményüket, ráadásul a folyamatos termelés munkahelyeket biztosított a polgároknak, ehhez pedig állandó fogyasztásra, vásárlókra volt szükség. Fejleszteni kellett az elosztást, a kereskedelmet, az áruk elszállításának módjait, s egyre fontosabbá váltak a hirdetések, reklámok, a különböző marketingeszközök is. Az ízléses csomagolás (amely maga is reklám), valamint a vásárlók megnyerése különböző módokon – például adott minőséget garantáló márkanevek létrehozásával – mind azt a célt szolgálta, hogy az embereket állandó költekezésre ösztönözze. Erről ír Giles Slade kanadai újságíró 2006-ban megjelent Made to Break (Úgy készült, hogy elromoljon) című könyvében.
A folyamatos vásárlás elérésének egy másik módja, ha olyan – lehetőleg olcsó – termékeket gyártunk, amelyeket rögtön eldobhatunk. Ilyennek bizonyult a papírból készített ingnyak és kézelő a múlt századi Amerikában; Gillette találmánya, az eldobható borotvapenge pedig egyenesen forradalminak számított a 20. század elején. (Korábban mindenki házilagosan fente élesre a borotválkozó eszközét.) Kialakult egy újfajta szemléletmód: ne bajlódjunk a dolgok megjavításával, vegyünk inkább újat.
A „100 éves” villanykörte
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »