Az egyhetes fesztivál ötödik napjára, pénteken érkezem, kora délután, izzasztó napsütésben. Ekkor még reménykedem, hogy gond nélkül beengednek mint sajtóst. Még akkor sem izgulok, mikor áthaladok a különböző növényekből összeállított kapun, melyen ezt olvasom: Üdvözlünk a Paradicsomban!
Hamar ki kell ábrándulnom, a paradicsom csak kiváltságosoknak van fenntartva. Azoknak, akik képesek a 120 eurós (kb. 34 ezer forintos) búcsúcédulát kiváltani - javarészt külföldiek. Érvelhetek én, hogy csupán riportot akarok készíteni a fesztiválról - valamit nagyon titkolhatnak, mert nem sokkal előttem még a kereskedelmi tévék tudósítóit is elhajtották.
Nem egyedül sokallom az összeget az átmeneti üdvösségért. A jegypénztár előtt valóságos kolónia alakul szegényebb ifjakból, akik kartonokra írva hirdetik hátrányos helyzetüket, nem átallva koldulni, hogy összegyűjthessék a belépőre valót. Kívánságuk tárgya a színes fesztiváli karszalag.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2012. 08. 17. (XVI/33)
