hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Szocialista kamikaze
Áldozat a nemzetért vagy politikai népítélet?

2010. 05. 14.
A baloldal, azaz a szociáldemokrácia válsága nem tekinthető magyar specialitásnak. Sőt, inkább kontinensünk határait is meghaladó világjelenségnek, mert egyes politológusok az egyesült államokbeli Demokrata Pártot is az európai szociáldemokrácia sajátos változatának tekintik. De ennél jóval fontosabbak és kétségtelenül tanulságosabbak számunkra a szociáldemokraták európai történelmének válságperiódusai, illetve az azokat követő megújulás tényezői és kimunkált céljai.

A szociáldemokrácia történetében fordulópontot jelentett az osztályharc feladásának szükségszerű felismerése, a munkások és a tőkések kompromisszumának szorgalmazása: „a munkások kibékültek a kapitalizmussal, a tőkések a demokráciával” – írja G. Márkus György A szociáldemokrácia két modernitás között című, rendkívül figyelemre méltó könyvében.
Németországban az SPD megújulásához a konzervatívok 1957-es fölényes választási győzelme okozta sokkhatásra volt szükség. A megújulás alapját itt egy széles körű társadalmi bázison nyugvó programalkotás biztosította.

A bukás gyökerei

A hetvenes évek közepétől – a keynesi liberális gazdaságpolitika negatív mellékhatásaként – a piaci verseny imperatívuszának érvényesülése és az egyenlőség finanszírozhatatlansága következtében a kutatók már a szociáldemokrácia alkonyáról beszéltek. Merthogy a politikai egyenlőség és a gazdasági egyenlőtlenség feszültségét, a politikai és a szociális jogok aszimmetriájából fakadó társadalmi konfliktusokat a szociáldemokrácia nem volt képes enyhíteni.
Nyugat-Németországban a nyolcvanas években működő szociálliberális koalíció 2,5 millió munkanélkülit és nagymértékű államadósságot hagyott maga után. Az ezt követő választásokon az SPD nagyarányú szavazatvesztést szenvedett el. S ugyanekkor, 1983-ban a parlamentbe bejutott zöldek révén a baloldalon a szociáldemokrácia monopolhelyzete megszűnt. (S habár tudom, hogy minden párhuzam erőltetett, de aligha tudjuk száműzni magunkból a gondolatot, hogy ez a jelenség hazai viszonyainkhoz hasonlatos, s korántsem csak a munkanélküliség növekedését és a gazdaság állapotát tekintve, hanem például az LMP parlamentbe való bejutása miatt.)
A német példánál maradva, de az európai helyzetképet is figyelembe véve, megállapítható, hogy időközben már mindenütt rohamosan csökkent a szociáldemokrácia hagyományos szavazóinak, a munkásságnak a számaránya, s ennek függvényében az ugyancsak hagyományosnak nevezhető szövetségeseknek, a szakszervezeteknek a támogatása is alábbhagyott.

Közös célok, eltérő módszerek

Ahogy már a korábbiak során is tapasztalhattuk, ha valami baj mutatkozott, a szociáldemokraták haladéktalanul programalkotáshoz fogtak. A berlini programot megelőző 1986-os Irsee-i Tervezetet egy angol politológus „a pápai enciklikák stílusában íródott” dokumentumnak minősíti, ahol „az offenzív politikai propaganda helyére etikai megnyilatkozások” kerülnek. S talán az angol reflexió kritikai attitűdje ellenére mégsem egészen véletlen, ha meggondoljuk, hogy jóval később Tony Blair is értékekre – az egyenértékűségre, az esélyegyenlőségre, a felelősségre és a közösségre – építette föl a maga harmadik utas szociáldemokrata koncepcióját. Nem az értékből, hanem azok neoliberális értelmezéséből fakadtak azok a bajok, amelyek a blairizmus bukásához vezettek.
Másrészt a szociáldemokrácia – G. Márkus terminológiáját kölcsönvéve – többségképessége egyre inkább nem az ideológiára, hanem a problémamegoldási javaslatok hatékonyságára helyeződött –  a gazdasági és az attól elválaszthatatlan szociális kihívásokra adott válaszok mellett. S ebben a törekvésben a néppárti jellegre egyaránt igényt tartó keresztény-szociális és kereszténydemokrata pártok azonosak az ugyancsak néppárti beállítottságot valló szociáldemokrata pártokkal, miközben a megoldási javaslatok tartalma homlokegyenest különbözik. S így nem a tartalomban, hanem a törekvésben körvonalazódhat a konszenzus a nemzeti meg­békélés tekintetében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy újabban a jobb- és a baloldal között nem annyira a célokban, mint inkább a módszerekben mutatkozik meg az ellentét.
Ennek köszönhető, hogy Nyugat-Európában a jobb- és a baloldal küzdelme semmiben sem hasonlít ahhoz az ideológiai alapon vívott élet-halál harchoz, amely hazánk köz­életét jellemzi. A két oldal egymást szükséges rossznak tartja, s a hangsúly egyre inkább a rossztól
a szükséges irányába tolódik: egymás számára nem annyira rosszak, mint amennyire szükségesek. Ezért próbálok magam is megrögzött jobboldaliként a hazai szociáldemokratáknak kéretlenül tanácsot osztogatni. Meg azért is, mert meggyőződésem, hogy mindkét pólus jelenlétének világosságot biztosító feszültsége szükséges a mindig önmagát korrigáló demokrácia megfelelő működéséhez.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!