hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Ideológiák harca

2010. 02. 06.
Közeledvén a parlamenti választásokhoz, egyre több ígéretet-fogadkozást hallhatunk, és remélhetőleg egyre alaposabb pártprogramokat fogunk megismerni. Az előrejelzések alapján azonban már olyan állapotba került a társadalom, pontosabban a közvélemény politikai preferenciát vállaló része, hogy a választás – az előbb említett kampányelemek tartalmától és tömegkommunikációs hatékonyságától függetlenül – lényegében véve már eldőlt.

A kialakult helyzet különlegessége kiváltképpen ráirányíthatja a figyelmet arra az ideológiai háttérre, amely eszerint szinte mindennél fontosabb eleme a szavazásban megnyilvánuló döntésnek. Hiszen az elővételezett politikai állásfoglalás indoka ilyenformán aligha vezethető vissza másra, mint a pártok ideológiájára.
Talán már korábban is így volt. Annál is inkább, mert a magát jobboldalinak, illetve baloldalinak hirdető két oldal az elmúlt ciklusban is jórészt ideológiai küzdelmet folytatott.
A kormányoldal ideológiai tehertétele abban nyilvánult meg, hogy kényszerítőnek vélt szokásához híven a szociáldemokráciát a liberalizmusnak egy olyan – itteni specialitásnak tekinthető – válfajával társította, amely minden megmozdulásával a koalíciós partner szociál­demokrata jellegét alapjaiban rombolta. Ezért a kormányzati tevékenységben még a legjobb indulattal sem lehetett felfedezni a szociál­demokrata többség akaratát.
A liberálisok tényleges társadalmi támogatottságukat jóval meghaladó mértékben igyekeztek hatalmi befolyást szerezni. Korábban egy neves politológus a hozzá nem értőket lekicsinylő mosollyal jelentette ki, hogy ezt így kell csinálni. Erről szól a politika művészete. Ha megtehették, jól tették.
A közvélemény azonban minden jel szerint nem osztotta ezt a szakmai magasságokba szárnyaló szellemességet: megvonta a bizalmát a liberálisoktól.
Mégpedig azért, mert megtapasztalta, hogy a liberálisok csak a koalícióból származó előnyre tartottak igényt, viszont a partneri viszonyt nem vállalták, sőt, kompromisszumképtelenségről tettek tanúbizonyságot. Amikor pedig a koalícióból származó előnyök inkább hátránynak mutatkoztak: otthagyták az egészet.
A közvélemény megvonta a bizalmát a kormánytól is. Annak szociáldemokrata többségétől, mert ők pedig megbocsáthatatlan gyengeségről tettek tanúbizonyságot.
Ennél jóval bonyolultabb, s ez idő szerint – nem utolsósorban kormányképessége miatt – fontosabb a jobboldal ideológiája, amely a keresztény, a nemzeti és a polgári fogalmában kristályosodott ki, illetve ezek egymáshoz viszonyított, időnként változó arányú elegyítéséből alakult ki.
A közvélemény pártot választó részének nagyobbik hányada vissza is igazolja a három fogalom egymáshoz kapcsolt üzenetét, sőt, indíttatva érzi magát arra, hogy a jobboldali politikai elit módszerét utánozva, saját elképzelése és érdeke szerint változtasson a három fogalom arányán. Ha adott esetben a jobboldali választónak egyáltalán nincs keresztény identitása, avagy kiforrott nemzeti öntudata, megmarad a polgárság végül is liberális ideológiájánál. Merthogy a polgárság eredeti ideológiája amúgy sem a keresztény és nemzeti értékeket preferáló konzervativizmus, hanem a liberalizmus. Találóan állapítja meg Wilhelm Mössle német alkotmányjogász A liberális államtól a szociális államig című tanulmányában, hogy „a polgári jogrend olyan társadalmi modellt hozott létre, amely az azt alkotó vagyonos polgárság szükségleteihez idomult, de kevésbé volt tekintettel a kiépülő ipari társadalom másik, mégpedig nagyobb részére, amely csak munkaerejét kínálta, és nem volt abban a helyzetben, hogy létét a piac magánjogi eszközeivel biztosítsa, s még kevésbé volt képes arra, hogy betegség, keresőképtelenség és idős kora esetére előre gondoskodjék magáról”. A polgárság ideológiájának megfelelő liberális állameszme ugyanis – fűzi hozzá Mössle – abból a téves felfogásból indult ki, hogy az önvezérlés útján működő gazdaság és az állam tevékenységének korlátozása révén lehet elérni a szabadságjogok – legalábbis saját szabadságjogainak – érvényesítését.
S itt mindjárt fölfedezhető a keresztény és a polgári fogalom összekapcsolásának problematikája. Mivel a keresztény szellemiségű politika Európában éppen a polgári-liberális állameszmével szembefordulva fogalmazta meg a szociális igazságosság érvényesítéséért felelősséget vállaló, modern, jóléti állam mibenlétét.
Ebben az összefüggésben a magát kereszténynek, nemzetinek és egyúttal polgárinak nevezett jobboldali ideológián belül, a keresztény-nemzeti fogalompár nem jelent egyebet, mint a ’20-as, ’30-as évek Magyarországában, amelyről Szekfű Gyula A magyar katolikus történetfelfogás című munkájában megsemmisítő kritikát mondott. Ezt érdemes szó szerint idézni:
„Az egyház nagy kulturális és társadalmi szerepe a 19. században, legutóbb a két nagy szociális enciklika (célzás a Rerum novarum és a Quadragesimo anno kezdetű körlevelekre – a szerző megjegyzése) formájában a természetjogra épül fel, és ma már a világtörténet egyik nagy hajtóerejévé vált.
Mindezt el kell mondanunk, hogy megértsük, mit jelentett Szent István cselekedete, mellyel keresztény állammá tette Magyarországot, és amelyet az utóbbi évtizedekben a keresztény magyarság vagy a magyar keresztény állam annyira elhomályosított, és végső fokon pártpolitikai jelszóvá alacsonyított. Az utolsó húsz esztendő keresztény magyar fogalmát a legkülönbözőbb pártok öblös hangú rétorai alkalmazták, mint legbiztosabb argumentumot – ki lenne oly merész, akár a kereszténység, akár a magyarság, akár a kettő összekapcsolása ellen tiltakozni? – s a sok emlegetés közben a frázissá koptatott kifejezésből mindinkább kifogyott a keresztény tartalom, a felebaráti szeretet követelménye, a természetjogtól megszabott tisztelete az emberi egyéniségnek. Viszont lassanként megtelt olyan nézetekkel, melyek az egyén teljes alávetését, valamely közösség bálványozását és ebből kifolyólag abszolút hatalmát, a természetjog és az erkölcsiség fölé állítását hangoztatva a kereszténységgel már homlokegyenest ellenkeztek.”
A pártpolitikai jelszóvá alacsonyított kereszténység és a jobboldal kritikátlan bálványozása elég indítékul szolgálhatna arra, hogy ennek az ideológiának az ellentmondásait a közvélemény fölfedezhesse. S habár a régiek úgy tartották, hogy a történelem az élet tanítómestere, sokan azonban szemmel láthatólag a saját múltunkból sem akarnak tanulni.
A kijózanodás pillanata még várat magára. A baloldali-liberális kormányzat kétciklusos regnálása során elkövetett hibák és a fordulat várásának reménye egyelőre elfedi azokat a hiányosságokat, amelyeket majd a jobboldali kormányzás ideológiai ellentmondásokból származó tevékenysége okozhat.
A következő parlamenti választásokon nem igazán kínálkozik jó megoldás. Mert sem a baloldal, sem pedig a jobboldal nem felel meg saját ideológiai kritériumainak. Hogy változtatni kell, az egyáltalán nem vitatható. Csakhogy a változtatásnak nem egyik vagy másik oldal előnyben részesítését kellene szolgálnia, hanem a nemzeti megbékélésben gyökerező új politikai alternatívák kidolgozását, mégpedig egyértelmű, világos és ellentmondásmentes ideológia alapján. Hogy amit meghirdettek, azt is képviseljék. Ugyanakkor fönntartsák a párbeszéd lehetőségét a másik oldallal, azaz a saját maguk kritikátlan bálványozása helyett valóban kapcsolatba léphessenek a pluralista társadalom egészével. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a nemzettel.
Ámde ennek a felismeréséig még sok víz fog lefolyni a Dunán. Megvalósításáig még annál is több. De az előjelei már megvannak. Csak egyelőre még elfedi az az elégedettség, hogy végül is egy ügyes bűvészmutatvány részesei lehetünk.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!