Kevéssé ismert, hogy Rudolf Diesel az általa konstruált motort eredetileg
földimogyoró-olajjal üzemeltette. Ford pedig alkoholt töltött az
üzemanyagtartályba. Alkohollal működő motorok nagyobb mennyiségben már a második
világháború előtt és alatt is előfordultak. A Magyarországon 1927 és 1942 között
használt „motalko” elnevezésű anyag benzin és alkohol 1:4 arányú keveréke volt,
amit aztán az akkor még olcsó kőolajszármazékok szorítottak ki a piacról.
Tulajdonképpen mindenki örült annak, hogy az addig semmire nem használható
kőolajpárlatoknak valamilyen „feladatot” sikerült találni. Azóta a helyzet sok
mindenben változott, ugyanis a tőkeerős olajtársaságok gyakorlatilag el vannak
zárva a legnagyobb olajmezőktől. Iránban, Szaúd-Arábiában, Mexikóban,
Venezuelában állami tulajdonban vannak az olajcégek, sőt van, ahol az alkotmány
tiltja meg a kitermelést külföldiek számára. A hosszú távú tervezés érdekében
ezért többek között az uniónak is egyetlen lehetősége maradt: megtalálni a
kőolaj kiváltásának optimális lehetőségét. Az EU energiaimportja ugyanis
jelenleg meghaladja az 50 százalékot, és a növekvő energiaigény miatt ez az
arány 2010-re akár 20 százalékkal is több lehet. Éppen ezért az uniós kormányfők
március eleji döntése alapján 2020-ig csaknem négyszeresére kell emelni a
bioüzemanyagok jelenlegi felhasználási arányát. Az indoklásban az áll, hogy
ezzel kívánnak hozzájárulni a szén-dioxid-kibocsátás legalább 20 százalékos
csökkenéséhez. Ez többek között azért is érdekes, mert a lelkiismeretüket
nyugtató brüsszeli politikusok is jól tudják: a bioüzemanyagok előállítása olyan
nagy mennyiségű energiahordozó felhasználását igényli, amely szinte teljesen
kompenzálja a „megtakarított” mennyiséget. Különösen a bioetanol esetében,
melynek előállításához magas hőmérséklet szükséges, és a hozzávaló alapanyag
termesztése a nagy mennyiségű műtrágyabevitel miatt jelentősen terheli a talajt.
Népi praktikák
2007. 04. 13. (XI/15)
