Az ok már-már prózaian egyszerű: Rushkoff rájött arra a nyilvánvaló tényre, hogy a Facebookon megjelenő imázsa és az ő felvállalt értékei nem esnek egybe. A közösségi óriás ugyanis akkor is menedzseli az online jelenlétét, amikor ő nincs is gépnél vagy nem törődik a honlappal – például egy ismerősének megmutatja, hogy ő milyen márkát kedvel, hogy milyen kávét szeret, kit lájkolt, és így tovább. Mivel a Facebook „termékét” tulajdonképpen a felhasználók személyes adatai jelentik, ezért minden egyes bejegyzés, kedvelés az amerikai cég értékét növeli, és ő ebben nem kíván a továbbiakban részt venni.
Paradox helyzet, hogy a Facebookot a magukról örömmel és önként adatokat szolgáltatók tartják el. De mi a helyzet az online identitással tágabb értelemben?
A vállalatok már régóta ismerik a PR szerepét. Ez az internet megjelenésével csak még fontosabb lett, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a kiélezett piaci versenyben mi jelenik meg róluk. Olyan vállalkozások is megalakultak már a tengerentúlon (de még Kínában is), amelyek a megbízókról szóló negatív információk eltüntetését vállalják. Ez azonban lehetetlen. Csak annyit lehet elérni, hogy jól megírt és megfelelően elhelyezett pozitív információkkal a keresőkben és a fontos oldalakon ezek a hírek kerülnek előre.
2013. 03. 08. (XVII/10)
