Minek köszönhetően terjed ilyen rohamosan, járványszerűen a diabétesz?
– 2030-ra az előrejelzések már 300 milliót meghaladó diabéteszessel
számolnak a világon. Ennek döntő oka a 2-es típusú cukorbetegség exponenciális
növekedése, ami az elhízás térnyerésére vezethető vissza. A civilizált
országokban a lakosság mind nagyobb hányada érintett. Mondhatni, az elhízás és
az ennek talaján kifejlődő úgynevezett metabolikus szindróma a cukorbetegség
előszobája. Sajnos már gyerekkorban is tükröződik ez a hatás. Míg korábban az
1-es típusú cukorbetegség volt az, amellyel gyermek- és serdülőkorban számolni
kellett, újabban – az 1-es típusú formában megbetegedettek mellett – nálunk is
egyre nagyobb a 2-es típusú cukorbetegségben érintettek aránya.
Hogyan lehetne megfékezni ezt a folyamatot?
– A fejlett berendezkedésű országokra igaz az a tétel, hogy az egészség
döntő részéért nem az egészségügy felelős. Sokkal inkább a társadalmi,
környezeti hatások: felgyorsult az élettempó, ez mindenkinek fokozott stresszt
jelent. Elég körülnézni a hazai valóságban: a megélhetés miatt az emberek
többsége kényszerül túlmunkát végezni, így csökken a pihenőidő, és nincs idő a
testmozgásra. Kívánatos lenne mindenki számára legalább harminc perc napi
rendszerességű, életmódba beépített testmozgás. Olyan intenzív fizikai
aktivitás, ami alkalmanként legalább kiizzadásig vagy egy szükséges pulzusszám
eléréséig folytatódik. Mindezzel összefügg a gyors és a nem megfelelő
összetételű étkezések térhódítása, ami sajnos luxuskalóriák beviteléhez vezet.
Döntően ezek a tényezők: a túltáplálkozás, a mozgásszegény életmód, valamint a
stresszhatások azok, amelyek a 2-es típusú cukorbetegséget és előállapotainak
terjedését okozzák.
A legtöbb ország küszködik ezzel a problémával. Az Egyesült Államokban a
közelmúltban két riasztó statisztikai adatot tettek közzé. Az egyik szerint a
2000-ben és az utána született gyerekeknél körülbelül 30 százalék az esélye
annak, hogy életük során cukorbeteggé válnak. Belátható időn belül bekövetkezhet
az az időszak, amikor az újabb generáció élettartama rövidebb lesz, mint az
előzőé.
Sokat lehet hallani a prediabéteszről. Pontosan mit jelent ez az állapot?
– Általánosságban a cukorbetegséget megelőző állapotot értik alatta, ami
azonban több formában jelentkezhet. Az egyik esetben az éhgyomorra mérhető
vércukorszint magasabb a normálisnál, de még nem éri el a cukorbetegségre
jellemző értéket. A másik esetben a cukor-tűrőképesség romlik, vagyis az illető
az elfogyasztott szénhidrátra másképpen reagál, mint az egészségesek. Ez a
gyakorlatban azt jelenti, hogy 75 grammnyi cukor elfogyasztása után a csökkent
cukortűrő-képességgel, glükóztoleranciával rendelkező személy a normális
értéknél magasabb, de a cukorbetegségre jellemzőt még el nem érő cukorszinttel
reagál. E két állapot, az emelkedett éhgyomri vércukorszint és a csökkent
cukortűrő-képesség más-más károsodásra utal. De mindkettő visszaalakulhat, ha
megfelelő életmódbeli rendszabályokat vezetnek be! Máskor hosszabb ideig
fennállhatnak, és átalakulhatnak cukorbetegséggé is.
Mi az oka a szénhidrát-anyagcsere felborulásának?
– Egészen más áll a különböző típusú cukorbetegségek hátterében. Az 1-es
esetében egy önpusztító – autoimmun – folyamat miatt elpusztulnak az
inzulintermelő béta-sejtek. A 2-es esetében általában az inzulin hatása
károsodik, leggyakrabban azért, mert a zsírszövet fölszaporodása, túlsúly
következik be. A zsírszövetben olyan anyagok termelődnek, amelyek rontják az
inzulin hatását, ez a hasnyálmirigyet több és több inzulin kiválasztására
készteti, ami megint súlygyarapodással járhat. Végül a hasnyálmirigy kimerül,
már nem tud annyi inzulint termelni, ami az inzulin csökkent hatásához társulna,
és a következmény a cukorbetegség. Előfordulhat persze az is, hogy az
inzulinhatás még közel normális, de a bétasejtek már nem képesek elég inzulint
termelni.
Mi a tapasztalatuk, betartják-e az érintettek az önök által javasolt
változtatásokat?
– Természetesen a betartás mindig az érintett személy feladata. A mi dolgunk
a megfelelő tájékoztatás. A cukorbetegség minden formájának kezelése három
pilléren nyugszik. Az egyik az étrend: fontos, hogy megfelelő legyen a
táplálékok szénhidrát- és zsírtartalma, meglegyen az élelmi rost-, vitamin- és
nyomelem-bevitel. A másik tényező a rendszeres mozgás, a harmadik pedig a
kiegészítő gyógyszeres kezelés, ideértve az inzulint is. Hangsúlyozottan
kiegészítő kezelésről van szó, hiszen a másik kettő nélkül a kívánt
anyagcsere-állapot a cukorbetegség egyik formájában sem biztosítható. Az
egészséges életmód egyébként a nem cukorbetegek számára is követendő lenne. A
2-es típusú cukorbetegséget sokan alattomos megbetegedésnek gondolják, hiszen
kezdeti formája – a mérsékelt vércukorszint-emelkedés – alig okoz panaszokat.
Nem ritka, hogy ezt a betegséget jogosítvány meghosszabbítása kapcsán végzett
vizeletvizsgálatkor vagy szemészeti ellenőrzéskor ismerik fel. Előfordulhat az
is, hogy az illető személy észleli, hogy valami megváltozott, például gyakrabban
szárad a szája vagy több folyadékot fogyaszt.
Sokrétű felvilágosításra lenne szükség. Egyfelől hiányzik az iskolákból a
megfelelő egészségnevelés, ahol egyrészt a helyes életmódot, másrészt bizonyos
betegségek egyszerű felismerését sajátíthatnák el. Így talán nem keltene
megütközést, hogy a cukorbetegség nem olyan betegség, amely elmúlik, hanem olyan
állapot, amely azonos életminőséget biztosíthat, ha megfelelő alkalmazkodás
kíséri.
2007. 11. 30. (XI/48)
