A Goldman Sachs friss elemzéseiben kifejezetten arra figyelmeztet, hogy a TTF holland gáztőzsde mérvadó jegyzései akár a megawattóránkénti száz eurós lélektani határt is elérhetik a téli csúcsidőszakban. Ez az előrejelzés bénító hatással van a gazdasági várakozásokra, hiszen a kereskedők, az ipari szereplők és a lakossági fogyasztók egyaránt azt találgatják, hol van az a pont, ahol az európai szociális védőhálók végleg beszakadnak a piaci nyomás alatt.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Az elsődleges kérdés, hogy miért robbanhatnak be ismét az energiaárak?

A jelenlegi gázpiaci válság nem a semmiből bukkant elő, hanem a globális szállítás és ellátási láncok összeomlása és a geopolitikai feszültségek együttes hatásának közvetlen következménye. Az európai tagállamok az orosz csővezetékes gázról való leállás óta döntően a tengeri úton érkező, cseppfolyósított földgáz szállításokra utaltak. Az ázsiai piacok, különösen Kína és India megnövekedett téli energiaéhsége miatt azonban ádáz licitverseny indult meg a szállítmányokért, ami meredeken felfelé hajtja az árakat. Ezzel párhuzamosan a Közel-Keleten és a Vörös-tenger térségében fennálló állandósult katonai feszültségek növelik a logisztikai kockázatokat és a biztosítási díjakat, ami közvetlenül beépül a gáz árába. 

Bár a nyár folyamán az Európai Unió tagállamai igyekeztek feltölteni a földalatti gáztárolókat, egy esetlegesen tartós, kemény téli fagyperiódus olyan gyorsan apaszthatja le a készleteket, amely azonnali pánikszerű felvásárlást és árrobbanást válthat ki a tőzsdéken. A Goldman Sachs figyelmeztetése világossá teszi, hogy a száz euró per megawattórás tőzsdei gázár nem csupán egy elméleti számítás, hanem olyan reális forgatókönyv, amely a megélhetési válság újabb hullámát hozhatja el az európai háztartások milliói számára.

Számunkra mindebből a legfontosabb kérdés, hogy meddig tartható fenn Magyarország védettsége, berobbanhat-e hirtelen a lakossági gázár? 

Elemzők szerint a magyarországi várakozások összetettek, ahol a nemzetközi piaci folyamatok és a hazai szabályozási környezet sajátos ütközése határozza meg a lakosság kilátásait. A magyar lakossági fogyasztók jelentős része jelenleg védelmet élvez a sávos rezsicsökkentési rendszeren keresztül. Az éves szinten meghatározott átlagfogyasztási limitig, vagyis 1629 köbméteres éves, illetve havi 144 köbméteres mennyiségig a gáz ára továbbra is kedvezményes, nagyjából százkét forint köbméterenként.

Azok a háztartások viszont, amelyek a szigetelés hiánya, a korszerűtlen fűtési rendszerek vagy a szélsőségesen hideg időjárás miatt átlépik a kedvezményes keretet, azonnal a piaci árakhoz igazodó, jóval magasabb lakossági árat, köbméterenként mintegy 767 forintot kénytelenek megfizetni. 

Pozitív tényező, hogy a magyarországi gáztárolókban a fűtési szezon kezdete előtt több mint 3,4 milliárd köbméter földgáz áll rendelkezésre, ami az ipari és lakossági biztonsági tartalék szempontjából megnyugtató alapot ad arra, hogy fizikai hiánytól vagy az ellátás leállásától nem kell tartani. Ugyanakkor az európai gázárak száz eurós tőzsdei szintre emelkedése rendkívüli módon megterheli a költségvetést, hiszen minél magasabb a tőzsdei piaci ár, az állami egyetemes szolgáltatónak, az MVM-nek annál nagyobb veszteséget kell lefednie a védett ársáv tartásához, ami az államháztartás egyensúlyát veszi igénybe.

A megfizethető energia hiánya nem egyszerűen egy tétel a havi kiadások között, hanem a társadalmi stabilitást veszélyeztető tényező. Nyugat-Európa több országában, ahol a lakossági árak közvetlenül követik a tőzsdei mozgásokat, a háztartások kénytelenek lesznek drasztikus lemondásokat hozni a fűtési szezonban.

Magyarországon a hirtelen betörő hideghullámok idején, amint azt a korábbi januári rendkívüli hidegek és a bevezetett átmeneti kompenzációs intézkedések is mutatták, a fogyasztás ugrásszerűen megnő. Ha az időjárás tartósan fagypont alatt marad, a legszegényebb vagy rossz hőszigetelésű ingatlanokban élő családok szinte elkerülhetetlenül túllépik az átlagfogyasztási limitet, így a száz eurós nemzetközi gázár közvetve rászakadhat a magyar háztartások egy részére is. A kétezer-huszonhat és kétezer-huszonhét közötti fűtési szezon tehát nem pusztán meteorológiai kihívás lesz, hanem az európai és a magyar energiapolitika egyik leghidegebb próbatétele. A kérdés már nem az, hogy drága lesz-e a tél, hanem az, hogy a társadalom és a gazdaság mekkora árat fizet a fűtött otthonok melegéért.

A 2026/2027-es téli fűtési szezonra vonatkozó tőzsdei előrejelzések – különösen a Goldman Sachs által valószínűsített 100 euró/MWh-s nemzetközi gázár – elkerülhetetlenné teszik a hazai lakossági árképzés és a rezsicsökkentési rendszer jövőjével kapcsolatos szakmai vitát. Egy új kormányzati ciklus vagy az élesedő gazdasági kényszerek óhatatlanul a lakossági energiatámogatási modell felülvizsgálatára szoríthatják a döntéshozókat.

Amennyiben a nemzetközi tőzsdei árak tartósan a magasabb tartományban maradnak, az államháztartás egyensúlyának megőrzése érdekében az új kormánykezelés várhatóan három fő forgatókönyv mérlegelésére kényszerül:

A hatósági árak teljes eltörlése helyett a sávhatárok szigorítása vagy a kedvezményes árszabás rászorultsági alapon történő átalakítása valószínűsíthető. Ezzel az átlag alatti fogyasztással rendelkező, alacsonyabb jövedelmű háztartások védelme megmaradhatna, míg a magasabb jövedelmű vagy átlag feletti fogyasztók fokozatosan a valós piaci költségekkel szembesülnének.

Az Európai Unió új kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS2) a tervek szerint a háztartási fűtőanyagokra is kiterjeszti a szén-dioxid-kvóta fizetési kötelezettséget. Ez a szabályozási elem a rezsicsökkentés jelenlegi formájától függetlenül is beépül majd a végfelhasználói árakba, amire reagálva az új kormány kénytelen lesz az energiahatékonysági és szigetelési beruházások célzott támogatására helyezni a hangsúlyt a puszta árkiegészítés helyett.

Hosszabb távon a nemzetközi ármozgásokat rugalmasabban követő, de szélsőséges drágulás esetén árplafont alkalmazó modell bevezetése jelenthet átmenetet a merev hatósági ár és a teljesen szabadpiaci árazás között.

A rezsicsökkentés fennmaradása tehát a következő időszakban nem politikai akarat, hanem elsősorban a nemzetközi energiapiaci árak tartóssága és az államháztartás teherbíró képességének függvénye lesz.