Három évvel az eljárás megindítását követően tette közzé következtetéseit a vádhatóság az 1994. június végétől augusztus végéig az ENSZ-meghatalmazással folytatott Türkiz Hadműveletre vonatkozóan, amelynek során a francia hadsereg Ruanda délnyugati területén látott el békefenntartó missziót a tutszik ellen folytatott, tervszerűen végrehajtott népirtás megfékezésére.

Az ENSZ adatai szerint a vérengzésekben több mint 800 ezren vesztették életüket 1994. április és július között, többségében a tutszi kisebbségből.

Az ügyben jogvédő egyesületek és a népirtás túlélői felperesként azzal vádolták meg a francia hadsereget, hogy

bűnrészese volt a népirtásnak, amikor is szándékosan magára hagyta a tutszi menekülteket a nyugat-ruandai Bisesero térségében, ahol 1994. június 27. és 30. között a szélsőséges hutu milicisták százasával mészároltak le tutszikat.

A francia hadsereg csak június 30. után kezdett beavatkozni.

A francia ügyészség vádejtése várható volt, miután a 2018. júliusában lezárult vizsgálatot követően a Ruandában szolgálatot teljesítő öt francia tábornok közül egyet sem gyanúsítottak meg, ami pedig elengedhetetlen lett volna a per megtartásához.

Rémy Heitz párizsi főügyész közleménye szerint a vizsgálatok nem állapították meg, hogy francia katonai erők segédkeztek vagy csatlakoztak a népirtók bűncselekményeihez, illetve, hogy az előzetes megállapodások értelmében ne léptek volna közbe.

A 386 oldalas ügyészségi jelentés nem zárja ki, hogy a francia katonák be nem avatkozása segítségnyújtás elmaradásaként is értelmezhető, ez a bűncselekmény viszont már elévült.

A végső döntést a vizsgálóbírók mondják ki, akik 2005 óta nyomoznak az ügyben. Ők feltehetően lezárják az ügyet, de az is elképzelhető, hogy további vizsgálatokat rendelnek el. A felperesek ezt kérték, szerintük ugyanis nem egyszerűen a francia katonákra, hanem a Francois Mitterrand akkor francia szocialista államfő környezetében dolgozókra is ki kellene terjeszteni az eljárást, az ő szerepüket ugyanis eddig nem vizsgálta az ügyészség.

Az Emmanuel Macron jelenlegi francia elnök által felállított, Vincent Duclert történész vezette bizottság a közelmúltban arra a következtetésre jutott, hogy

"Párizs vak volt a készülő népirtással szemben. Franciaország elutasította a valóságot"

- fogalmazott egy áprilisi lapinterjúben Duclert.

A csaknem ezer oldalas Duclert-jelentés - amelyet a történészekből és jogászokból áló bizottság március végén hozott nyilvánosságra -, kiemelte Francois Mitterrand és az akkori vezérkari főnök felelősségét abban, hogy annak idején folyamatosan figyelmen kívül hagyták a népirtás kirobbanásának veszélyére intő jeleket.  

Eric Plouvier, az egyik felperes, a Survie (Túlélés) nevű egyesület ügyvédje az AFP francia hírügynökségnek az "igazság tagadásának" nevezte az ügyészség álláspontját.

"Három évi várakozás után az ügyészség megelégedett annak kijelentésével, hogy a népirtási szándék nem köthető Franciaországhoz, de a Duclert-jelentésben megnevezett felelősök az igazságszolgáltatástól semmilyen választ nem kapnak,  miközben tagadhatatlan szerepük volt abban, hogy megtörténhettek a mészárlások"

- hangsúlyozta az ügyvéd.

Az egyesületek azt szeretnék, ha a vizsgálóbírók ismét meghallgatnák a francia erők két egykori vezetőjét: Jacques Rosier tábornokot, aki Biseseróban a francia műveleteket vezette és Jean-Claude Lafourcade-t, a Türkiz Hadművelet parancsnokát. A felperesek azt is szeretnék, ha az akkori párizsi vezérkari főnököt is most először kihallgatnák, Mitterrand elnök akkori afrikai tanácsadóival és Hubert Védrine-nel, az elnöki hivatal akkori vezetőjével, későbbi külügyminiszterrel együtt.  

A vizsgálóbírók azonban többször is elutasították az egykori állami vezetők kihallgatását, amit 2019-ben a fellebbviteli bíróság jóvá is hagyott, azzal a hivatkozással, hogy őket nem lehet a helyszínen meghozott katonai döntések miatt felelősségre vonni.  

Egy Ruandában készült jelentés alapján a ruandai kormány alig két héttel ezelőtt mondta ki, hogy a helyi hatóságok kizárják a jogi lépéseket a francia hadsereg ellen. Vincent Biruta ruandai külügyminiszter akkor a Le Monde című francia napilapnak adott interjújában úgy vélte, hogy a jelentés "hozzájárul Franciaország és Ruanda megbékéléséhez", jóllehet a francia történészek korábban arra jutottak, hogy

Párizsnak "súlyos és nyomasztó" felelőssége van a tragédiában.

(MTI/Hetek)