A Patrióták Európáért pártcsalád vezetői 2025-ben a madridi csúcstalálkozójukon. Azóta Orbán és Wilders kikerült a hatalomból, Salvini maradt, Babiš visszakerült, Le Pen és Abascal reménykedik.(Forrás: patriots.eu)
A Patrióták Európáért pártcsalád vezetői 2025-ben a madridi csúcstalálkozójukon. Azóta Orbán és Wilders kikerült a hatalomból, Salvini maradt, Babiš visszakerült, Le Pen és Abascal reménykedik.(Forrás: patriots.eu)
Magyarország Európát választotta” – lelkendezett az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az áprilisi választás után, és ebbéli örömét megosztotta a budapesti Parlamentben az októberi 23-ai évfordulós díszünnepségen is, ahol Európa nevében megköszönte „a magyaroknak”, hogy „visszavezették Magyarországot a közös európai útra”. (Sajátos módon az elnök asszony a magyar nemzetet a Tisza Pártra szavazó közel 3,4 millió választóval azonosította.)
Még személyesebbre vette az üzenetet az Európai Néppárt vezetője, Manfred Weber, aki nem is titkolta, mennyire boldog lett, hogy megszabadult nagy európai mumusától, Orbán Viktortól, aki ráadásul keresztülhúzta az Európai Bizottság vezetésére szőtt álmait. „Nagyon boldoggá tettél minket! Ez a győzelem nemcsak a Tisza Párt és Magyarország sikere, hanem egész Európa győzelme is. Megmutattátok, hogy a populizmus és a megosztás politikája legyőzhető.”
Magyar Péter győzelme úgy kellett a föderalista európai elitnek, mint egy falat kenyér, hiszen az Európa Projekt az utóbbi években bukásra állt: az Unió országai 2015 óta magukra szabadították a kontrollálatlan migrációt, magukra zárták az ajtót a Covid két évében, majd hirtelen felgyógyulva a járványból, fejest ugrottak az orosz–ukrán háború fék nélküli támogatásába. 2022 óta az európai nemzetek saját forrásaikat emésztik fel az ötödik éve zajló háború és a csődbe jutott ukrán állam fenntartásával, amit ma már csak a jövő nemzedékeket terhelő adóssághegyekkel tudnak teljesíteni. Ráadásul a szankciórengeteggel és az energiaforrások önfelszámolásával, no meg a „jóemberkedő” (de valójába súlyos környezeti következményekkel járó) zöld átállás erőltetésével még az oroszoktól független stabil energiatermelést is feladták. A kontinens nagy országai egyszerre nyögték a 2015 utáni évtized külső-belső csapásait. Akadtak számukra reményt keltő pillanatok, mint Donald Tusk győzelme Lengyelországban, de az összkép lehangoló volt.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »