Ayaan Hirsi Ali szomáliai származású, 1992-ben kapott politikai menedékjogot Hollandiában, ahol 2003-ban a képviselőház tagja lett. Mint feminista, ateista író iszlámkritikájával lett ismert, ő írta a Theo Van Gogh rendezte, 2004-ben megjelent Submission (Alávetés) című dokumentumfilm forgatókönyvét, amiért halálos fenyegetéseket kapott. Mint ismert, Van Gogh-ot egy muszlim terrorista az utcán megtámadta és lefejezte, ezt követően Hirsi Ali az Egyesült Államokba költözött. Férje a Magyarországon is jól ismert neves brit történész, Niall Fergusson.

Az elmúlt év végén az Unherd oldalon arról írt, hogy hogyan vált meggyőződéses ateistából keresztény hívővé. Mint írja, 2002-ben olvasta Bertrand Russell egyik 1927-ben elhangzott előadását, amelynek címe ez volt: „Miért nem vagyok keresztény?” Akkoriban nagyon meggyőzőnek hangzott számára a világhírű brit filozófus érvelése. 

Hirsi Ali számára az iszlám vallási radikalizmus céljai egyértelműnek tűntek, a legtöbb nyugati politikustól eltérően személyes tapasztalatai alapján nem gondolta azt, hogy az „iszlám a béke vallása”, mert ismerte Oszama bin Laden és mások érvelését, akik Mohamed tanításaiból vezették le a terrortámadások igazolását.

Mint volt muszlim, úgy gondolta, a szélsőséges nézetekkel szemben a legbiztosabb védelem minden vallás elutasítása. „Miért vagyok keresztény?” című esszéjében leírja, tinédzser volt, amikor a Muzulmán Testvériség 1985-ben átvette az irányítást a Nairobiban élő iszlám közösség fölött. 

„A Testvériség tanítói egy utat mutattak nekem: az ’egyenes’ utat és egy célt adtak az életemnek: tegyek meg mindent, hogy bejuthassak Allah paradicsomába a halál után. Képesek voltak arra, hogy engem és kortársaimat - mondhatni egy éjszaka leforgása alatt - passzív hívőkből elkötelezett aktivistákká formáljanak át.” 

Hirsi Ali is ezt az utat kezdte követni, míg a 2001. szeptember 11-ei merényletek ki nem ábrándították az iszlámból. Az ateizmus azonban egy idő után űrt hagyott benne, és nyomasztotta az is, hogy a divatos szkeptikus világnézet a nyugati civilizációt érő egyik alapvető fenyegetéssel szemben sem tud védelmet és megoldást nyújtani:

„Sem az újjáéledő nagyhatalmi autoritarizmussal és expanzionizmussal szemben, ami a Kínai Kommunista Pártban és a Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban ölt újra formát; sem a globális iszlám felemelkedésével szemben, ami óriási tömegek megmozgatásával fenyegeti a Nyugatot; sem pedig a woke ideológiák vírusként való terjedésével szemben, ami teljesen leépíti a következő generáció morális immunitását.”

Mint írja, korunkban „ezeket a veszélyeket igyekszünk szekuláris eszközökkel elhárítani: katonai, gazdasági, diplomáciai, technológiai erőfeszítésekkel igyekszünk megvesztegetni, meggyőzni, csillapítani vagy megfigyelni és mégis, minden menet után azt látjuk, hogy egyre inkább sarokba vagyunk szorítva – vagy kifogyunk a pénzből, miközben az államadósságunk több tízbillió dollárra dagad, vagy elveszítjük a technológiai versenyt Kínával szemben.”

„Ezeket a félelmetes méreteket öltő kihívásokat nem tudjuk leküzdeni, hacsak nem találjuk meg a választ erre az egyszerű kérdésre: Mi képes egységesíteni bennünket? Az „Isten halott!” felkiáltás elégtelen válasznak tűnik, a ’liberális nemzetközi rend’ úgyszintén. Az egyetlen hitelt érdemlő válasz a zsidó-keresztény tradíció megőrzésére irányul.”

Hirsi Ali felsorolja, hogy a zsidó-keresztény örökségünkhöz tartoznak „azok a gondosan kidolgozott eszmék és intézmények, amelyek az emberi életet, szabadságot és méltóságot hivatottak megőrizni - a nemzetállamtól kezdve, a jog uralmán át, a tudomány, egészség és az oktatás területén létrehozott intézményekig.”

Emlékeztet rá, hogy míg Russell és más ateisták szabadon kifejthették nézeteiket egy keresztény országban, elképzelhetetlen lenne az, hogy egy muszlim filozófus, egy muszlim országban, muszlim közönség előtt „Miért nem vagyok muszlim?” címmel előadást tartson.

„Számomra talán a nyugati civilizáció legnagyobb kincse ez a fajta vélemény- és szólásszabadság, ami egyáltalán nem a véletlen terméke. Ez a zsidó és keresztény közösségek közötti, évszázadokon átívelő eszmecseréknek az eredménye; ezek a viták hajtották előre a tudomány és az értelem fejlődését, mérsékelték az emberi természet kegyetlenségét, visszaszorították a babonaságokat és olyan intézményeket hoztak létre, amelyek az emberi élet védelmét szolgálják, miközben a lehető legszélesebb körben teszik elérhetővé a szabadság megélését az emberek számára. Az iszlámmal ellentétben a kereszténység ki tudott törni saját dogmatikájának keretei közül. Egyre világosabbá vált számomra, hogy Krisztus tanítása nem csupán egy újabb vallás határait volt hivatott körvonalazni, ami különáll a politikai élettől, hanem megjelent benne a valódi könyörület a bűnös ember iránt, híveiben pedig a valódi alázatosság.” – írja Hirsi Ali.

Hozzáteszi ugyanakkor, hogy nem csak azért fordult a kereszténység felé, mert felismerte, hogy „az ateizmus túlságosan gyenge és túlságosan megosztó doktrína ahhoz, hogy egységbe kovácsoljon bennünket ijesztő ellenlábasainkkal szemben. Azért is fordultam a kereszténység felé, mert úgy találtam, az élet valamiféle spirituális vigasztalás nélkül, egyszerűen kibírhatatlan – sőt, csak egy lépés választja el az önpusztítástól. Az ateizmus nem adott választ a legalapvetőbb kérdésre: Mi az élet értelme és célja?”

„Russell és a többi ateista aktivista elhitte, hogy Isten elutasításával egy új korszakba léphetünk át, az értelem és az intelligens humanizmus korszakába. De az ’Isten alakú űr’, az egyház kivonulásával hátrahagyott űr nem telt meg mással, csupán irracionális, kvázi ’vallásos’ dogmák zagyvalékával. Az eredmény pedig egy olyan világ lett, amelyben a modern kultúra kizsákmányolja az elkábult tömegeket, hamis értelmet adva a létezésnek és a cselekvésnek, jobbára valamelyik elnyomott kisebbség, vagy az állítólag kihalásra ítélt bolygónk mellett való jóemberkedés formájában.” 

Úgy véli, hogy „ebben a nihilista vákuumban a kihívás civilizációs szintre emelkedik. Nem tudunk szembeszállni Kínával, Oroszországgal és Iránnal, ha nem tudjuk megmagyarázni a tömegeknek, miért fontos az, hogy ezt megtegyük. Nem tudjuk legyőzni a woke ideológiát, ha nem tudjuk megvédeni a civilizációt, amit az minden erejével igyekszik elpusztítani. Az iszlámmal sem lehet csupán szekuláris eszközökkel szembeszállni; ahhoz, hogy a nyugati muszlimok szívét és fejét megnyerjük, valami értékesebbet kell kínálnunk holmi TikTok videóknál.”

Hirsi Ali a Muszlim Testvériség köreiben eltöltött évei alatt megtanult legnagyobb leckének azt nevezte, hogy milyen elképesztő egységesítő erő rejlik az iszlám alaptanításokban és hogyan képes a muszlim tömegeket világszerte bevonzani, összekapcsolni és mozgósítani. „Ha nem tudunk valami olyat felmutatni, ami hasonló erővel bír, attól tartok, civilizációnk erodálódása tovább fog folytatódni. Szerencsére nem kell új ellenszer után néznünk, újabb new-age-es kotyvalékokat gyártanunk; a kereszténységben ugyanis megvan ez az erő”

„Persze még rengeteget kell tanulnom a kereszténységről, minden vasárnap egy újabb kis szeletét fedezem fel... Mindenesetre a saját, hosszadalmas, pusztaságokon átvezető, félelmekkel és kételyekkel teli utazásomból felismertem, hogy van egy sokkal jobb út az egzisztenciális kihívások legyőzésre, mint amit akár az iszlám, akár a hitetlenség tud felkínálni számunkra.” – zárja vallomását a szomáliai származású író.