Mindkét felvételen a legidősebb, még életben lévő holdutazó, a most 95 éves Buzz Aldrin hallható, aki a legelső Hold-misszió során második emberként lépett a hold felszínére, közvetlenül Neil Armstrong után. 

Az egyik videóklip egy 2000-ben készült televíziós interjúból származik, amelyben Conan O’Brien műsorvezető beszélgetett Aldrinnal. Az űrhajós láthatóan megdöbbentette a riportert, amikor cáfolta, hogy O’Brien gyerekként élőben látta volna a holdra szállást.

„Nem, nem láttad”

– mondja Aldrin. „Nem volt televízió, senki sem készített felvételeket. Te egy animációt néztél.”

A második videóban, amely másfél évtizeddel később, egy 2015-ös washingtoni könyvfesztiválon készült interjúból származik, egy nyolcéves kislány megkérdezi Aldrint, hogy miért nem tért vissza senki olyan régóta a Holdra. 

„Mert nem mentünk oda”

– válaszolta rezzenéstelen arccal az asztronauta, aki megerősítésül hozzátette: „És ez így történt.”

A videókivágásokat néhány nap alatt több millióan nézték meg, és sok ezren meg is osztották. A kommentek pedig határozottan állították, miszerint „Buzz Aldrin beismerte, hogy a holdra szállás hamis volt!” – olvasható az egyik vírusként terjedő üzenetben. 

A Daily Mail azonban arra figyelmeztet, hogy mindkét esetben kontextusból kiragadott részletek szolgálnak alapul a „leleplezésekhez”.

Aldrin ugyanis soha nem tagadta az 1969-es Apollo 11-es küldetés hitelességét. Évtizedek óta hevesen védi annak örökségét, és rendszeresen gúnyolódik azokon, akik azt állítják, hogy az egész csak átverés volt.

Emlékezetes eset volt, amikor 2002-ben még meg is ütött egy embert az egyik beverly hills-i szálloda előtt, aki tagadta a holdra szállást. Az illető „gyávának, hazugnak és tolvajnak” nevezte az űrhajóst, akit arra kényszerített, hogy esküdjön meg a Bibliára, hogy járt a Holdon. A rendőrség nem emelt vádat Aldrin ellen, aki akkor 72 éves volt.

Az asztronauta gyakran beszélt nyilvánosan is a misszió jelentette fizikai és mentális kihívásokról, valamint az űrutazás mögött álló tudományos célokról.

Aldrin a 2000-es Conan O'Brien interjúban nem azt mondta, hogy a holdra szállás hamis volt – csak megpróbálta kijavítani egy félreértést, miszerint a műsorvezető azt állította, hogy élőben látta a leszállást.

Ugyanis amit O'Brien és a nézők az 1969-es közvetítés során valójában láttak, az nem a holdra szálló űrhajó valós idejű felvétele volt. A holdmodulon nem voltak külső kamerák, amelyek a leszállást rögzítették volna.

Ehelyett a CBS és az NBC olyan előre elkészített animációkat és egyszerű modelleket használt, amelyeket a NASA élő hang- és adatszolgáltatásához szinkronizáltak, hogy a nézők jobban elképzelhessék, mi történik.

Aldrin egyszerűen csak szó szerint pontosította azt  – talán túlságosan is pedáns módon – amit a műsorvezető mondott. Nem a küldetés valóságát vonta kétségbe, hanem elmagyarázta, milyen felvételek készültek akkoriban és hogyan. Az interjú többi részében részletesen beszél a leszállás technikai részleteiről, többek között elmondta, hogy azért kezdett el kenguru módjára ugrálni a holdon, hogy ezzel érzékeltesse, milyen a csökkentett gravitáció. Sőt még azt is bevallotta, hogy ő volt az első ember, aki könnyített magán a hold felszínén, természetesen a szkafander erre a célra kialakított tartályába. 

A 2015-ös videó hasonlóan félrevezető. Ezen Aldrin úgy tűnik, mintha egy gyermeknek azt mondja, hogy „nem mentünk oda”, amikor megkérdezik tőle, miért nem tértek vissza az emberek a Holdra. De a vágatlan videóban látható, hogy arról beszél, miért álltak le a holdutazások az Apollo 17 küldetése után 1972-ben.

A teljes mondanivalója, amelyet az online terjedő beszámolókban rendszeresen kivágnak, az Apolló-program szó szerint csillagászati költségeiről, a kormány prioritásainak változásáról és a komplex, drága űrkutatási programok indításához szükséges politikai akaratról szól.

Az is tény, hogy nem könnyű megérteni Aldrin beszédstílusát, nem véletlenül nem ő lett a holdprogram első számú kommunikációs arca. Bár zseniális mérnök és az űrrepülés történetének híres alakja, a nyilvános beszédei gyakran darabosak, és nem mindig fogalmaz pontosan. Neil Armstrong 2012-ben bekövetkezett halála óta azonban ő a legidősebb Holdon járt ember, így többször is megszólal. 

Tény, hogy az Egyesült Államok az Apollo-korszak után abbahagyta a Holdra való utazást, és Aldrin azt igyekezett elmondani, hogy sajnálja ezt, miközben egy kisgyermeknek magyarázta el a dolgot. „Nem mentünk oda (mármint 1972 után) és így történt. És ha nem így történt, jó tudni, hogy miért nem, hogy a jövőben, ha valamit folytatni akarunk, tudjuk, miért állt meg valami a múltban, ha újra folytatni akartuk” – mondta Aldrin.

A holdra szállás tagadásáról szóló elméletek a Watergate-botrány és a vietnami háború után, az 1970-es években terjedtek el, miután megrendült a közvélemény bizalma a washingtoni kormányban.

A NASA több ezer órányi telemetriai adatot, fényképet és videót tett közzé a küldetésről. Az ügynökség továbbá 842 fontnyi holdi anyagot, például sziklákat, magmintákat, kavicsokat, homokot és port őriz, amelyeket hat Apollo-misszió során gyűjtöttek össze, és amelyeket világszerte független laboratóriumok ellenőriztek.

A technológia fejlődésével további bizonyítékok is napvilágra kerültek. 2009-ben a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter űrhajója nagy felbontású képeket készített az Apollo leszállási helyeiről, amelyeken láthatóak a berendezések és az űrhajósok lábnyomai is.

Az Apollo 11 küldetés 1969. július 16-án, helyi idő szerint reggel 9:32-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból. A fedélzeten volt Neil Armstrong parancsnok, Aldrin holdmodul-pilóta és Michael Collins parancsnoki modul-pilóta, aki a hold körüli pályán maradt, míg a másik kettő leszállt.

Július 20-án, keleti idő szerint délután 4:17-kor Armstrong és Aldrin az Eagle leszállóegységgel landolt a Hold felszínén, és röviddel ezután Armstrong kilépett a kabinból, és elhangzott a mára híressé vált mondata:

„Ez egy kis lépés az ember számára, de óriási ugrás az emberiség számára.”

A holdkomp oldalára a leszállás után felszerelt kamera segítségével a pillanatot már az egész világon közvetítették, és becslések szerint 600 millió ember nézte, bár a szkeptikusok régóta kérdőjelezik, hogy a nézők által látottak mennyire voltak valósak.

Azóta is fennállnak a színpadi díszletekről, a világítás következetlenségeiről és a gyanús interjúkról szóló hipotézisek, amelyeket tendenciózus videószerkesztések, homályos állítások vagy szenzációs közösségi média bejegyzések ébresztenek újra.

Buzz Aldrin azonban soha nem mondta, hogy a holdra szállás megrendezett volt. Csak egy félreértést tisztázott azzal kapcsolatban, hogy hogyan mutatták be azt a tévében. Egy gyermek kérdésére pedig gondolatébresztő, bár kissé ügyetlenül megfogalmazott válasszal reagált arra, hogy Amerika miért nem tért vissza a Hold felszínére – oszlatja el a félreértéseket a Daily Mail.