Joel Houston megtörte a csendet: „Kívülről minden hihetetlenül nézett ki, de belül lassan meghaltam”

Houston beismerte, hogy a színpadon szerzett óriási elismertség ellenére a háttérben mély személyes és lelki válságon ment keresztül, ami végül a teljes visszavonulásához vezetett.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

A zenész az interjúban sokkoló nyíltsággal vallott arról, hogy a nyomás és a kiégés miatt éveken át még az istentiszteletekre sem tudott elmenni. „Ha őszinte akarok lenni, két-három évet töltöttem úgy, hogy nem igazán jártunk gyülekezetbe” – fogalmazott Houston, hozzátéve, hogy ez a folyamat egyfajta gyászidőszak volt számára, amely leginkább egy váláshoz hasonlított. A színpadon töltött évek alatt folyamatosan viaskodott a megfelelési kényszerrel és az imposztor-szindrómával is. Mint mondta: „Kívülről minden hihetetlenül nézett ki, de belül lassan meghaltam”, miközben a pódiumon állva az a szorongató gondolat gyötörte: „csaló vagyok, csaló vagyok”.

A megszokott szolgálattól és a reflektorfénytől való eltávolodást Houston nem a hit feladásaként, hanem egy elkerülhetetlen belső átalakulásként élte meg. Ezt az időszakot egy szimbolikus képpel szemléltette: „Olyan voltam, mint egy hernyó, akit teljesen újjáformáltak a gubóban az elmúlt években”. Meggyőződése szerint a szellemi növekedéshez elengedhetetlen volt a régi keretek lebontása:

„A Szentírásban végigvonul az a gondolat, hogy valaminek meg kell halnia ahhoz, hogy valami új feltámadhasson”.

A csendben töltött évek alatt újra felfedezte a zeneszerzés örömét, amelyet elmondása szerint már nem az elvárások vagy a lemezmegjelenések, hanem az Istennel való mély közösség hajt.

Az interjú zárásaként Joel Houston hangsúlyozta, hogy a nehézségek és a tisztulási folyamat ellenére bizakodva tekint a jövőbe, és készen áll arra, hogy életének új fejezetét elkezdje. Mint visszaemlékezett, már fiatalon is volt egy imádsága, amely most, 40 év felett vált igazán aktuálissá: „Azt akarom, hogy az életem második fele többet számítson, mint az első”. Bár a Hillsong United egykori vezetője elismerte, hogy a szolgálatba való visszatérés áldozatokkal jár, ma már nem a sikert vagy a hírnevet hajszolja, hanem azt keresi, miként szolgálhatja alázattal és őszinteséggel Istent az elkövetkező években.