Egyre mélyebb válságba taszít a pazarló fogyasztói kultúra
A haláltól való szorongás miatti élvhajhászat magunkat és környezetünket is rombolja
Egyre mélyebb válságba taszít a pazarló fogyasztói kultúra

Fotó: Shutterstock / PuzzlePix

Elöljáróban szeretném rögtön tisztázni, hogy kihagyhatatlan része az emberi méltósághoz való alapvető jogunk megvalósulásának, hogy az testi-lelki egészségünkhöz szükséges javak a rendelkezésünkre álljanak. Ha ebből indulnánk ki, akkor természetesen üdvözlendő lenne egy olyan kultúra, ami e javak széles körű fogyasztását teszi lehetővé. Mitől válik mégis problémássá, és gazdasági, társadalmi ökológiai krízis előidézőjévé?

Ez egy véleménycikk.

A Hetek ünnepi előfizetői akciójában a nyomtatott és online hetilap csomagra előfizetők között több mint 80 értékes nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy Dacia Sandero személyautó. Minden az akció keretében előfizető olvasónk hetekes maszkot kap ajándékba. Részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon. 

A rövid válasz erre az, hogy a túlkapások miatt. A fogyasztás rövid időn belül a fejlett ipari országok központi dogmája, meghatározó eleme lett, ami mindent háttérbe szorított és pazarláshoz vezetett. 

Az élvezeti fogyasztás életcélja és az éretlen önzés

Tény, hogy tömegek számára tette elérhetővé, individualizálttá az egzisztenciális javak folyamatosan bővülő körét. Ennek egyik oka, hogy a fogyasztói gazdaság érdeke a minél nagyobb felvevő piac energizálása, hiszen a kereslet megnövekedése felpörgeti automatikusan az egész rendszert.

Valójában pusztán a kereslet serkentésére, azaz a fogyasztói vágyak felkeltésére milliárdos szektor épült ki, a marketingkommunikáció gyakorlatilag a kultúra információ – és értékközvetítésének az egyik fő motorja és „tartalomszolgáltatója”.

Mindez azt is jelenti, hogy a kényelmi-élvezeti javak, szolgáltatások fogyasztása vált az egyének számára az egyik /sokszor az egyetlen lényegi életcéllá.

Ez azonban éretlen állapotban tartja az emberi személyiséget, beszűkült, a felelősséget, az önmaga élvezetén túl mutató értéket elhárító, önző valakivé degradálja.

Jelen írásomban – pusztán a felvetés szintjén – néhány megkerülhetetlen negatív következményt szeretnék tárgyalni, amelyek egyenesen következnek ebből az értékrendből.

A tömeges jólét illúziója és a mélyszegénység

Tagadhatatlan pozitívum, hogy ez a kultúra számos olyan jóléti vívmányt termelt ki, ami valóságosan produktívabbá, boldogabbá tudja tenni az emberi életet (pl. az egészségügy, ami által sok olyan ember is értékes életet élhet, akik korábban szenvedésre, sőt halálra lettek volna automatikusan ítélve).

A „tömeges jólét” azonban valójában csupán illúzió, a világ népességének nagyobbik része mélyszegénységgel küzd. 

Fájdalmasan abszurd, hogy a nyomorban létező társadalmak túlnépesedéssel sújtottak, míg a gazdag jóléti kultúrák gyermekvállalási hajlandósága már a társadalom puszta újratermelésére sem elegendő.

A FAO ( az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) 2013-as becslése szerint a világon 800 millió ember rendszeresen éhezik.

Sajnálatos módon a folyamatos profitmaximalizálásra – és e persze ennek érdekében a fogyasztás-maximalizálásra törekvő kultúránk valóságos világkrízist hozott létre.

Ennek a válságnak olyan fő összetevői vannak, mint a túlnépesedés a mélyszegénységgel sújtott övezetekben, a népesség egyenlőtlen elosztása, az éhezés és szegénység következtében megnövekedett migráció, a globális környezetszennyezés, ami lavinaként indítja el környezeti és humán katasztrófák sorát. 

Valójában az egyenlőtlenségi szakadék is soha nem látott mértékben szélesedik és mélyül, ami azt jelenti számokban, hogy az összjövedelmek 85%-ával a lakosság 23%-a rendelkezik, azaz

a fogyasztást „bálványozó” világrend gyakorlatilag a világ népességének 80 százalékát nélkülözésben tartja vagy abba taszítja még jobban!

Megdöbbentő, de tény, hogy hatalmas tömegek élnek korunkban, a XXI. században úgy, hogy esélyük sincsen az emberhez méltó életre, az alapvető javak megszerzésére és fogyasztására.

Ugyanakkor – és valójában e dinamika apropóján született meg ez az írás is – a tömeges termelés és fogyasztás nemhogy nem kompenzálja kellő mértékben és módon ezt, hanem pazarló életvitelével még tetézi is és elmélyíti a nyomor pokolbéli bugyrait.

Környezetpusztítás az anyagi jólét bűvöletében

Az anyagi jólét bűvöletében élve ugyanis folyamatosan pusztítjuk és kizsigereljük a környezetünket, az öko – és humánerőforrásainkat. 

Egy észak-amerikai átlagpolgár például élete során fogyasztásához 1/4 milliárd liter vizet, 15 millió liter benzint, 45 ezer kilogramm acélt és mintegy 1000 fa anyagát használja fel egymaga, s élelmezéséhez mintegy 65 tonna gabonára van szükség. 

A tönkretett vagy elpazarolt erőforrások kapcsán muszáj megemlítenünk, hogy mindeközben több mint 1 milliárd ember nélkülözi a tiszta ivóvizet, évi 5 és 25 millió közöttire becsülik azok számát, akik a szennyezett víz közvetítette betegségekben halnak meg. 

Közhely számba megy, de kihagyhatatlan, hogy a pazarló presztízsfogyasztás elképesztő mennyiségű az egész ökoszisztémára veszélyes hulladékot termel.

Ne legyenek illúzióink, a rendkívül mérgező elektronikus szemét  - főként az egyébként is  nyomorral sújtott harmadik világban – pokolbéli állapotokat idéz elő.

A ghánai Agbogbloshie  nevű szeméttelepet nem véletlenül hívják a helyiek Szodomának és Gomorának. A végtelennek látszó elektronikus hulladék folyamatos égetése iszonyatos mérgező füsttel tölti meg a levegőt. Az éhbérért 10-12 órát dolgozó szemétégető munkások mind fiatalok, a legmélyebb szegénységből kényszerülnek ide dolgozni, és minimális az esélyük, hogy megérik a 30 éves életkort.

A helyes fogyasztói etika alapjának annak kellene lenni, hogy miként hat a fogyasztásunk az egész világunkra, a bolygónkra, az emberiségre, nem annak, hogy mit és hogy akarok az itt – és mostban individuumként kiélvezni, birtokolni, felhalmozni.

Hiányzik a nem anyagi érték, és a transzcendens

A fogyasztói kultúra lényegi problematikáját az elsők közt leleplező és tárgyaló híres közgazdász, Ernst Schumacher  már évtizedekkel ezelőtt így fogalmazott:

„Egyre bontakozó tudományos és technikai képességeink bűvöletében a modern ember olyan termelési rendszert épített fel, amely kirabolja a természetet, és olyan társadalmi formát, amely megcsonkítja az embert.

Legyen csak minél nagyobb és nagyobb a gazdagság, gondolják, és akkor minden más magától megoldódik. A pénzt mindenhatónak tekintik. Ha nem is lehet rajta ténylegesen megvásárolni az olyan nem anyagi értékeket, mint az igazság, a harmónia, a szépség vagy akár az egészség, de kiküszöbölheti az irántuk való igényt, vagy kárpótolhat elvesztésükért. Így a termelés fejlesztése és a gazdagság megszerzése lett a modern világ legmagasabb rendű célja ...”

Hazai pályán a kiváló szociológus, filozófus Hankiss Elemér 2005-ben megjelent zseniális munkájában – Az ezerarcú én: emberlét a fogyasztói civilizációban –  jóval továbbment ennél.

Az írás alaptétele ugyanis az, hogy a fogyasztói kultúra azért válhatott ilyen sikeressé korunkban, mert az emberiség tömegesen vesztette el a transzcendenssel való kapcsolatát és a az élet végessége okozta általános szorongását a gyors élvezetforrások halmozásával próbálja kétségbeesetten ellensúlyozni...

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!