Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes
Az elsősorban Jézus tanítványairól szóló The Chosen (Kiválasztott) című sorozat nyitó évada rendkívüli érdeklődést váltott ki világszerte. Így a folytatás borítékolható volt, és azért is, mert a nagy történetnek épp a nyitóképeihez jutottunk. Viszont már az is telve volt csupa újdonsággal.
A közismert eseményeket ugyanis olyan tanítványok, főpapok, rómaiak vagy sokszor névtelen helyi lakosok nézőpontjából látjuk, akik a Mester köré gyűltek, vagy Vele valamiképp kapcsolatba kerültek.
Az Evangélium történései így új nézőpontból kerülnek elénk, az isteni érintést befogadó ember szemszögéből, akinek lelki folyamatai, érzelmi rezdülései azonosulást váltanak ki a nézőből.
Belátjuk ez is egyfajta befolyásolás. De a legnemesebb fajtából…
A második évad, elődjéhez hasonlóan komótosan halad előre, csak a záró rész legvégén kezdi meg Jézus a Hegyi beszédet. Addig azonban az összes tanítvány megjelenik a környezetében. Sejthető, hogy ki érkezik utolsóként.
Az apostolok háttere igen eltérő, karakterük különböző és ez így van jól. Az alkotók ezzel jelzik, hogy bárki közel kerülhet Jézushoz:
nem a vagyoni helyzet vagy a műveltség számít, hanem egyedül a vágy valódisága az Isten megismerésére.
Így kerül egy „kalap alá” a halász és a tanult értelmiségi, a borász és pénzember, az építőmester és az elitkommandós. Ez utóbbi Simon, a zelóta, aki valóságos Krav Maga gyakorlatokkal tartja karban fizikumát, még azután is, hogy csatlakozik Jézus köréhez.
Előtte egy római tribunus életének kioltására képezték, ám egy nem várt találkozás e tervét jelentősen módosítja.
Talán ez, a negyedik legjobb rész az egész második szériában, a meghiúsult merénylet kockái akciófilmbe illőek.
Ugyanakkor befért egy megindító dráma is ugyanide, hiszen a Bethesda-tavi béna ember életét is megismerjük, gyermekségétől fogva. Hasonlóan erős szál Nátániel elhívásának előtörténete, illetve magdalai Mária átmeneti visszaesése korábbi sorsába.
Ez utóbbi szintén fiktív sztori, de a régi élet erőinek váratlan felbukkanását és az ezekkel küzdést jól modellezi – ami bizony ismerős a gyakorló keresztény számára…
Példázatszerűek a farizeusok -tehát a mindenkori vallásos világ - belső hatalmi küzdelmei, ahogy a hidegen racionális római hatalmi gépezet is áthallásos. Bármely mai titkosszolgálat alkalmazná a ravaszul simulékony Atticus Aemiliust, aki ügyesen épül be a helyiek közé, szinte halljuk, ahogy magában jelentéseket fogalmaz.
Majd valahogy másképp kezd nézni Jézusra és követőire.
Lehet, más szerepe is lesz? Ne felejtsük, az Újszövetségben számos római felbukkan; és nem csak negatív szerepben.
Bár a sorozat nagy erénye a – helyenként vizuálisan nyers - korhűség, a jelenidő is beköszön időnként.
Talán ezek szándékos - és enyhén parodikus - utalások az USA-ban elterjedt, enyhén show-szerű, de azért szakrális összejövetelekre?
Látjuk például Jézust a hegyi beszéd előtt szövegét a „kulisszák mögött” gyakorolni, majd fellépni a tanítványok építette színpadra, még színes vászonfüggönyön is díszlik a galileai domboldalon.
Máskor a tanítványok kissé agyas és kissé vontatott vitát folytatnak pozíciókról és motívumokról, miközben megérkezik az elfáradt Jézus, aki aznap is a „lényeget” képviselte, miközben emberei elvi vitákkal voltak elfoglalva.
A rokonszenves és hűséges Mária Magdolna és néhány hölgytársa a filmben öntudatos nőként nagy mozgásszabadsággal vesznek részt a hívő közösség ügyeiben,
ami az első században, és még sokáig messze nem volt így – míg a mai keresztény világban ez nagyrészt már természetes és elfogadott.
Itt tehát erős anakronizmusról van szó, s csak reméljük, hogy nem a Biden-érában igencsak figyelő jogvédők és más aktivisták villás tekintetét kellett kissé meghomályosítani…
E kérdőjeles betéteknél jóval több a maradandó érték a filmes vállalkozásban. Mert a Kiválasztott már nem csak egy filmsorozat, csaknem hitvalló mozgalom a mind szekulárisabb Amerikában, tüntetések és politikai zaj nélkül.
Remek ötlet például, hogy az egyes részeket külön nyitányokkal vezetik fel. Ezek a kis filmecskék előkészítik a terepet az adott epizód előtt és alaposan felcsigázzák a néző figyelmét.
Jól működik az epizódok végén az úgynevezett cliffhanger-effektus, vagyis, hogy a sztorit épp egy izgalmas rész csúcspontján vágják el.
Ez a tévés világban közismert fogás gyakran annyira behúzza a nézőt az adott sorozatba, hogy már nem tud leállni a nézéssel: ez a binge-jelenség (sorozatdarálás), az egész évad (6-8 óra!) megtekintése egyetlen alkalommal.
A Kiválasztott esetében is működik e hatás, de az alkotók örömére sokakat ez az Evangélium újraolvasásához, sőt elhagyott gyülekezetük felkereséséhez vezetett.
Dallas Jenkins rendező sokféleképp utógondozza alkotását: heti kapcsolattartás a közösségi médiumokon át a nézőkkel, kerekasztal-beszélgetések és gyakori interjúk a főszereplőkkel.
Így tudjuk meg, hogy a Kiválasztott egyes szereplőit hogyan változtatta meg az általuk játszott szerep. Úgy tűnik kiépült egy masszív The Chosen-tábor, hiszen a sorozat előfinanszírozott, vagyis
a soron következő évadokat a nézők adományaiból tudják elkészíteni; ám azokat az elkészítés után ingyenesen elérhetővé teszik.
Tehát e modell kölcsönös bizalomra és nagylelkűségre épül. Jenkins és csapata ügyesen moderálja a nézőket, de senkit sem befolyásol felekezeti tantételekkel, bár ismert, hogy ő maga baptista.
Az Evangélium lényegi üzenete és maga Jézus személye láthatóan képes aktivitásban tartani az alkotógárdát, akiknek családját, baráti körét is megismerheti az érdeklődő, hiszen ez a - most már filmtörténeti - siker hangsúlyosan csapatmunka.
Oly filmkészítők kézlenyomata, akik vállalják a világnézetüket akár ellenszélben is.
A Kiválasztott alkotógárdája december elején a betlehemi születés történetét tette közzé egy fél órás kisfilmben (The Messengers), ami nem kapcsolódik közvetlenül a sorozathoz. A földi élete végéhez érkező idős
Mária emlékezik az Istenfiú születésére, ami, mint ismeretes, nem éppen steril körülmények között történt.
Látjuk, ahogy József helyet készít a szüléshez; ehhez bizony az állati ürüléket is arrébb kell lapátolnia.
A rendező e jelentre utalva jegyzi meg: „…minden tevékenységünk zászlaja a hitelesség. Oly sok korábbi bibliai projekt, amely Jézus történetét meséli el, kissé merev volt, talán a történet letisztított, fertőtlenített változata ”.
A Gyermek születése így lesz, vér, veríték és könnyek között is megrendítően szép.
Emellett azért is megindító, mert a világtörténelmi perceket Mária egy másik nőnek, Mária Magdalénának mondja el, akinek mintegy végrendeletként diktálja le azokat az Istent dicsőítő, hálával teli sorokat, amelyek a Lukács evangéliumában olvashatóak és „Mária éneke”-ként ismertek.
Később szerencsésen eljutnak a Pállal Rómában tartózkodó Lukácshoz is. Az ünnepi kisfilm igazából egy két órás „nagyfilm” középső része, előtte különböző énekesek keresztény dalokat adnak elő, a betlehemi éjszaka jelenetei után pedig a Júdást alakító színész lelkesen foglalja össze a látottak üzenetét.
A film alkotógárdájának igazi karácsonyi ajándéka mindez, hisz a december eleji mozibemutató után ezt a munkájukat is szabadon elérhetővé tették a világhálón.
