Miniszterelnöknek indul az izraeli választáson Jesua, Dávid Fia

Október 27-én tartanak parlamenti választásokat Izraelben, ami 1988 óta először nem előrehozott, hanem rendes négyéves ciklus után megtartott választás lesz. Ki gondolta volna, hogy az utóbbi évtizedek legstabilabb kormányát épp a hágai kirakatbíróság által világszerte elfogatóparanccsal körözött és odahaza az október 7-ei terrortámadás miatt sokak szemében felelősnek tartott Benjamin Netanjahu fogja vezetni? (Aki ráadásul némi előnyből fordult rá a kampányfinisre is.)

A választások Izraelben a két nagy tömb között dőlnek el, a felállás nem ismeretlen: a 2009 óta – kis megszakítással – folyamatosan hivatalban lévő Netanjahu vezette jobboldali-vallásos tömbbel szemben áll a „mindent bele” Bibi-ellenes „változás blokk”, rajtuk kívül még egy vagy két arab párt, így összesen 12-13 lista kaphat helyet a 120 tagú Kneszetben. Ez sem kevés (a magyar parlament 199 helyén négy párt osztozik), de a választók ennél is sokkal nagyobb választékkal, nem kevesebb, mint 38 párttal találkozhatnak az urnáknál. Az izraeli rendszer tisztán pártlistás, ám a szavazatokat nem egy nagy lepedőn kell leadni, hanem a pártok nevéből alkotott egy-három betűs rövidítést tartalmazó kis cédulát kell kiválasztani és borítékban az urnába dobni.

A főpap kormányfő, a Templom és a Szanhedrin

A kis- és mikropártok közül néhány időnként meglepetést okozva bejut a parlamentbe, a legtöbb azonban nemhogy a nemzetközi, de még az izraeli média figyelmének küszöbét sem éri el. Idén azonban van egy igencsak meglepő kivétel, amelynek a híre alig egy hónap alatt bejárta a világhálót. A Gan Eden, magyarul Édenkert párt aranykort ígérő programja és a messiási neveket halmozó miniszterelnök-jelölt vezetője – Jesua Jiszrael Ben David – is olyan mértékben elüt még az amúgy sem színtelen palettától, hogy sokan nekiálltak megfejteni, vajon egy feltűnést kereső extrém politikai mémpártról van szó, vagy valami sokkal komolyabb – netán sötétebb – ambíció húzódik meg az indulásuk mögött.