AP Photo/Oded Balilty
Rekordmagas részvétel az arab, drúz és beduin lakosság, kifejezetten alacsony az ultraortodox zsidóság körében, sírást és meglepetésszerű eredményeket ígérő közvélemény-kutatók tették izgalmassá az izraeli választásokat, melytől tömegek remélték, hogy a magyar, brazil, szerb választások mintájára a 19 éve hatalomban levő Benjamin Netanjahu jelenlegi miniszterelnök leváltásával végződik.
Alig egy hónappal az október 7-ei véres mészárlás után többen úgy értékelték a gázai támadást, mint Isten egyfajta ítéletét, figyelmeztetését – válaszként a társadalom mély megosztottságára. Az ostrom viszont akkor úgy tűnt, egybekovácsolja az izraelieket – akik szembesültek vele, hogy az ellenség nem válogat politikai táborok alapján: ugyanúgy gyűlölik a zsidó államot, akár Netanjahu vezeti, akár valamelyik ellenzéki. Három évvel később viszont úgy tűnik, mintha tovább erősödtek volna a törésvonalak az izraeli társadalomban. A többség nem tudta feldolgozni az október 7-ei tragédiát, továbbra is a felelősségre vonásban látja a feloldást – holott a Netanjahu-vezetés a felelősség politikai felvállalását inkább abban valósította meg, hogy nekilátott az elképesztő nemzetközi nyomás ellenére módszeresen felszámolni az Izraelt célzó egzisztenciális fenyegetéseket. Vitathatatlan, hogy Netanjahu óriási eredményeket ért el, még akkor is, ha a munkát nem sikerült befejezni.
Ehhez viszont szükség lenne egy erős felhatalmazású, stabil, jobboldali-cionista kormányra, ami képes felülemelkedni a demagóg propagandán és a politikai gyűlölködésen és előtérbe helyezni Izrael államának érdekeit. Mert ha ezt nem teszik, és ezzel együtt a társadalmat is tovább hergelik, akkor annak az eredménye végzetes lehet a zsidó állam jövőjére nézve. Ezt a gyengeséget és megosztottságot ismerte fel az izraeli arab, muszlim lakosság – és csaknem megduplázta a mandátumai számát.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2026.10.30. (XXX/44)
