Izraeli választások: Előnyben a Netanjahu-blokk, de nincs egyértelmű győztes

A Központi Választási Bizottság szerda reggeli részeredményei alapján a 120 fős Kneszetben a pro-Netanjahu blokk 54 helyet szerezne. Ebben a táborban a Likud 27, az Otzma Yehudit 7, a Sasz 7, az Egyesült Tóra Judaizmus 7, míg a Vallásos Cionizmus 6 mandátummal szerepel. Ezzel szemben a Netanjahu-ellenes, úgynevezett „Változás” blokk 48 mandátumnál jár, amelyből a Gadi Eisenkot vezette Yashar 21, a Naftali Bennett és Yair Lapid által fémjelzett B'Yachad 11, a Yair Golan-féle A Demokraták 8, valamint az Avigdor Liberman vezette Yisrael Beytenu szintén 8 helyet tudhat magáénak.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

A két fő tömb mellett az arab pártok kifejezetten erős, 18 mandátumos eredményt értek el: a Közös Lista 12, míg a Manszour Abbasz által vezetett Ra'am 6 széket szerzett. A magas részvétel mellett messze a 3,25%-os bejutási küszöb alatt maradt számos kis párt, ami inkább a jobboldali tömböt gyengítette. 

A választás éjszakáján közzétett első exit pollok vegyes képet mutattak, a Netanjahu vezette Likud jelentősen megelőzte az ellenzéki Gadi Eisenkot által létrehozott Yashar pártot, de a két blokk közül a Változás tűnt erősebbnek. 

Szerda reggelre ez a kép megváltozott, és kiderült, hogy a jelenleg kormánykoalíció pártjai is összességében több mandátumhoz jutottak, de a becslések szerinti 54-56 mandátum elmarad a kormányalakításhoz szükséges 61 szavazattól. 

A bizonytalanságot fokozza, hogy hátra van még a katonai és az úgynevezett „kettős borítékos” szavazatok megszámlálása, ez utóbbi a lakóhelyüktől távol vagy speciális körülmények között szavazók (például a kórházi ápoltak, diplomaták vagy a saját szavazókörükből átjelentkezők) úgy adhatják le a voksukat, hogy a szavazatuk titkossága és érvényessége egyaránt garantált maradjon.

A politikai bizonytalanság azonnal éreztette hatását a gazdaságban is, hiszen az izraeli sékel 0,7%-ot gyengült az amerikai dollárral szemben.

A választások éjszakáján és másnap reggel a pártvezetők élesen eltérő narratívákat fogalmaztak meg.

A Likud jeruzsálemi főhadiszállásán felszólaló Benjamin Netanjahu miniszterelnök rekedtes hangon, de magabiztosan a jobboldal győzelmét hirdette ki, és a cionista erők összefogását sürgette:

„Még várjuk a végleges eredményeket, de egy dolog már most bizonyos: a Likud Izrael legnagyobb pártja”

– mondta a kormányfő, és leszögezte: „A jobboldali blokk döntő többséget szerzett a cionista nyilvánosság és mindazok körében, akik támogatják a zsidó államot. Egy erős, nemzeti, jobboldali kormányt kell felállítanunk.”

Netanjahu ismételten kizárt bármiféle együttműködést az arab pártokkal, mint mondta: „Kizárt dolog, elképzelhetetlen, hogy veszélybe sodorjuk Izraelt, és egy olyan kormányt hozzunk létre, amely anticionista arab pártokra támaszkodik – olyan pártokra, amelyek ellenzik a puszta létezésünket, amelyek a Hamászt jótékonysági szervezetnek tekintik, a katonáinkat pedig háborús bűnösöknek nevezik. A zsidó és cionista többségnek egyesülnie kell.”

Külpolitikai céljai között megerősítette, hogy a teheráni fenyegetés teljes felszámolása. a célja: „Irán ma gyengébb, mint bármikor, Izrael pedig erősebb, mint valaha. Izrael előtt most egyedülálló, történelmi lehetőség áll partnerünkkel, Donald Trump elnökkel együtt, hogy egyszer s mindenkorra elhárítsuk az Irán jelentette egzisztenciális fenyegetést” – hangoztatta Netanjahu, aki zárszóként azt üzente Izrael polgárainak, hogy

„felülkerekedtünk az ellenségeinken, és együtt felül fogunk kerekedni rajtuk a jövőben is.”

Ezzel éles ellentétben a centrista Yashar párt élén álló Gadi Eisenkot korábbi vezérkarfőnök beszédében úgy értékelte az eredményeket, mint a választók egyértelmű kiállását a változás mellett, és lemondásra szólította fel a miniszterelnököt: „Ilyen magas részvételi arány mellett hiba lenne újabb választásokat kiírni. Ez a mi kötelességünk, az én személyes kötelességem, hogy mindent megtegyünk a nép akaratának teljesítéséért.” – mondta az ellenzék vezetője, aki szerint a választók a változás mellett döntöttek. Felszólította a kormánytöbbségét elveszített miniszterelnököt a távozásra, mint mondta: „Egy méltó vezető elfogadná a nép bizalmatlansági szavazatát, és még a mai napon bejelentené visszavonulását a politikai élettől.”

Eisenkot úgy vélte, hogy az izraeliek millióinak „lett elegük a hazugságok kultúrájából, a kudarcokból, a megosztottságból és az uszításból. Azoknak a millióknak, akik ma az egyetemes sorkötelezettségre és az új vezetésre szavaztak, ezt ígérem: mindent megteszek a hatalmamban állókból egy olyan cionista kormány felállításáért, amely elkötelezett a katonai szolgálat mellett.” 

A volt vezérkari főnök éles hangon figyelmeztette az izraeli hadsereg vezetőit, hogy nem engedjék, hogy a kormányfő politikai célokból katonai akciókba kezdjen. 

„Ma este Izrael összes biztonsági szervének és a közszférának a vezetőihez fordulok: Netanjahu egy átmeneti kormány feje, amely mögött nincs meg a lakosság bizalmi mandátuma. Emlékezzetek rá, hogy kizárólag az államot és Izrael polgárainak érdekeit szolgáljátok. Álljatok szilárdan minden olyan kísérlettel szemben, amely próbára tenne benneteket. Ehhez megadom a határozott támogatásomat. Netanjahu, ne merészeld Izrael biztonságát a saját politikai céljaidra használni!”

– üzente Eisenkot. 

A többi ellenzéki szereplő közül Yair Golan, A Demokraták vezetője felszólította Eisenkot tömbjét, hogy törjék meg a tabut, és lépjenek koalícióra az arab pártokkal, mondván: *„Netanjahu vesztett. Tudok számolni 120-ig: a 65 több, mint az 55. Így működik az izraeli demokrácia. Pont. [...] A változás blokkjának izraeli többsége van: 65 az 55 ellen.”

Ofer Cassif az arab Közös Lista vezetője is hangsúlyozta, hogy a labda a Netanjahu-ellenes blokk térfelén van, míg Donald Trump amerikai elnök a maga részéről úgy vélekedett, hogy az általa nyújtott nyílt támogatás adta meg a szükséges választási löketet Netanjahunak.

A 120 fős Kneszetben a többséghez 61 mandátum szükséges, így a jelenlegi 54–48–18-as felállás súlyos patthelyzetet teremt. Az egyik kimenetel egy kisebbségi kormány felállítása lehet az arab pártok külső támogatásával. Ennek fő akadálya, hogy a jobboldali-centrista ellenzéki vezetők korábban elutasították a közös kormányzást a nem-cionista arab pártokkal. 

A másik lehetőség Netanjahu áttörési kísérlete, aki az 54 mandátumáról kiindulva megpróbálhat egyéni képviselőket átszívni a hiányzó 7 hely megszerzéséhez. Amennyiben egyik oldal sem tud többséget felmutatni, felmerülhet a Likud és a mérsékelt ellenzéki pártok közös nemzeti egységkormánya is. Ha azonban a jogszabályban rögzített határidőig egyetlen szereplő sem képes stabil koalíciót kiállítani, Izraelre ismét az újabb, rendkívüli előrehozott parlamenti választások kiírása vár, valamikor 2027 első hónapjaiban.