Mekkában létrejött az „iszlám NATO”

Az egyezményt Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös, Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Sahbáz Sarif pakisztáni miniszterelnök írta alá. A szövetség legfontosabb eleme a NATO 5. cikkelyéhez hasonló kollektív védelmi garancia: a felek rögzítették, hogy a három állam bármelyike ellen irányuló fegyveres támadást mindhárom ország elleni támadásnak tekintenek. A kezdeményezést elemzők és megfigyelők gyorsan elnevezték az „iszlám NATO-nak” vagy „Mekka Paktumnak”. A konstrukció alapja a 2025 szeptemberében megkötött szaúdi–pakisztáni stratégiai kölcsönös védelmi megállapodás, amely már kimondta, hogy az egyik ország elleni agressziót mindkét fél elleni agressziónak tekintik. A kollektív védelmi klauzúra miatt Pakisztán részvétele kritikus a mekkai szövetségben, az országnak ugyanis vannak atom fegyverei, így az iszlám paktum már nukleáris elrettentésre képes többek között Izraellel vagy akár más, az erőszakos migrációt ellenző európai szuverén politikát folytató országokkal szemben. Felmerül az a kérdés is, hogy amennyiben például Irán továbbra is támadja a szaúdi energetikai létesítményeket vagy az ország területén található amerikai bázisokat, akkor Pakisztán elvben akár nukleáris csapással is válaszolhat a fenyegetésre, ami beláthatatlan következményekkel járna.

Tény, hogy a paktum megszületése nem előzmény nélküli, hiszen a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában tapasztalható folyamatos eszkaláció, a jemeni konfliktus újbóli fellángolása, valamint az általános regionális instabilitás kényszerítő erőként hatott a szereplőkre. A három állam egyesített katonai és stratégiai kapacitása olyan elrettentő erőt hoz létre, amely gyökeresen átrajzolja a térség erőegyensúlyát, éppen ezért reagáltak élesen a fejleményekre a térségben érintett további szereplők. Ugyanakkor a Mekkai Paktum mögött egyelőre nincs nyilvánosságra hozott szerződésszöveg, nincs állandó egyesített parancsnokság, nincsenek közös, készenlétben álló erők, és nincs megerősített ratifikáció sem, így – meglehet szándékosan – egyelőre homály fedi, pontosan ki vagy mi ellen jött létre. További sajátosság, hogy a szerződés egymással nem szomszédos államokat kapcsol össze. SzaúdArábia, Pakisztán és Törökország között nincs közös határ, biztonsági problémáik sem azonosak. Ami összeköti őket, az sokkal inkább politikai és vallási identitás: három szunnita vezetésű, jelentős muszlim állam keresi az együttműködés lehetőségét. „Vagyis ez nem annyira a térkép, mint inkább az identitás paktuma. A probléma az, hogy a történelemben éppen az ilyen konstrukciók bizonyultak különösen törékenynek. A közös zászló ugyanis önmagában még nem jelent közös lövészárkot” – írta gyorselemzésében Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértő, aki szerint rövid és középtávon a kezdeményezésnek inkább politikai jelzésértéke lesz majd, mintsem katonai képességei.

A térkép azonban kínál egyfajta értelmezési lehetőséget. Bár a pakisztáni és a török tisztségviselők hangsúlyozzák, hogy a megállapodás kizárólag védelmi jellegű, és nem irányul egyetlen konkrét harmadik fél ellen sem, sokan az egyezményt Irán-ellenes és regionális elrettentő tömbként értelmezik, miután Teherán számára ez a szövetség komoly stratégiai bekerítést jelenthet, hiszen keleti (Pakisztán), északi (Törökország) és déli (Szaúd-Arábia) szomszédjai léptek formális katonai koalícióra.