Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Érthető, amikor egy lelkiismeretes médiamunkást szíven üt a hír, hogy számos kollégája izraeli csapás áldozatává vált a gázai Hán Júnisz kórházánál, ahogy ezt az al-Dzsazíra, a Reuters és az AP tudósítóit érő incidens nyomán is láthattuk. Kevésbé érthető ugyanakkor az, hogy a kontextus és a bizonyítékok teljes figyelmen kívül hagyásával azonnal az Izraelt démonizáló narratívába illeszti be a történteket, miszerint a zsidó állam szándékosan tudósítókat, újságírókat vesz célba, akiknek mindössze annyi a „bűnük”, hogy a munkájukat végzik.
Ugyanakkor nehéz független újságírásról beszélni Gázában, ahol a Hamász nem tolerálja azt, egyedül saját propagandistáinak ad szabad mozgást. Ahogy arra a Jerusalem Post is rámutat, az Újságírók Védelméért Bizottság (Committee to Protect Journalists), melyet nem lehet azzal vádolni, hogy cionista szócső lenne, a közelmúltban számos olyan gázai riporter tapasztalatairól számolt be, akiket az övezetet uraló terrorszervezet félemlített és fenyegetett meg, vagy össze is vert. Egyikük, Tawfiq Abu Jarad, egy nap telefonos figyelmeztetést kapott, hogy ne merjen beszámolni egy Hamász-ellenes tüntetésről. Engedelmeskedett, hisz korábban már kiadós verést kapott a szervezet terroristáitól. Egy másik operatőrt filmezés közben támadott meg a Hamász „rendőrsége”.
Hozzá kell tenni, hogy a gázai „újságírók” többsége egyáltalán nem újságíró. Független nyomozók rántották le a leplet a legutóbbi légicsapás számos áldozatáról is, akik valójában a Hamász-gépezet részei voltak. Mohammed Szalama, az al-Dzsazíra „riportere” az október 7-ei, dél-izraeli kibucokat érő mészárlás aktív résztvevője volt. Mariam Abu Daqqa, az Associated Press néhai „újságírója” újságírói tanfolyamokat adott a Hamász „Információs Minisztériumában”, mely a terrorszervezet ismert propagandagépezete. (Az Associated Press-szel kapcsolatban egyébként egyik volt közel-keleti riporterük, Matti Friedman könyvet is írt az egyoldalú, Hamász-igényeket kiszolgáló tudósítási gyakorlatról.) Ahmed Abu Aziz néhai szabadúszó „riporter” a közösségi médiaoldalain ünnepelte az október 7-ei, izraeli civilek elleni bestiális vérontást, „generációnk legnagyszerűbb napjának” nevezve, majd gyászolva hamászos „harcostársait”.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »