Azerbajdzsán szeptember 19-én terrorelhárítás címszó alatt katonai műveletet indított a főként örmények lakta Hegyi-Karabahban, ahol erői heves ágyúzást és lövöldözést folytattak, célba véve civil területeket. Az azerbajdzsáni hadsereg 24 órás intenzív offenzíváját követően az örmény fél bejelentette, hogy leteszik a fegyvert és megállapodtak a tűzszünetről a Moszkva által meghatározott feltételek szerint. Az önhatalmúlag kikiáltott (Hegyi-Karabahi) Arzah Köztársaság elnöke, Szamvel Sahramanján kapitulált, és megígérte, hogy a köztársaságot az év végéig feloszlatják.
Ez véget vethet az enklávéban és környékén három évtizede tartó, időszakos konfliktusnak, megszakítva a dél-kaukázusi régió 10 hónapos blokádját, amely a lakosok szerint a behódolásig éheztette őket, illetve szertefoszlatná az Azerbajdzsán által követelt területen egy független állam létrehozására irányuló reményeket.
Az Örményország és Azerbajdzsán közötti politikai vita Hegyi-Karabah miatt akkor kezdődött, amikor az 1980-as évek végén az akkori Szovjetunió meggyengült, és az örmények azt követelték, hogy az örmény többségű régiót csatolják az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasághoz. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a konfliktus teljes körű háborúvá fajult, amely egészen az 1994-es, orosz közvetítéssel létrejött békeszerződésig tartott. Körülbelül 30 ezer ember halt meg, és több mint egymillióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket. A harcok még több évtizeden át folytatódtak, kitörölhetetlen nyomot hagyva Hegyi-Karabah örmény nemzetiségű lakosainak generációin. A legutóbbi, 2020-as háborúban a Törökország által támogatott Azerbajdzsán visszaszerezte a területet körülvevő területek nagy részét, valamint magának a régiónak egy részét.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »