hetilap

A szerelem az szerelem – szól az unalomig ismételt és teljesen értelmetlen közhely, amely mára egyfajta fő parancsolatává vált a szexualitást egyre inkább eltorzító és kiüresítő emberiségnek. Ha „szerelemről” van ugyanis szó, akkor tényleg minden eddigi korlátot, gátlást, határt ledönt a régiúj ideológia: nem számít már a nemek különbözősége, partnerek száma, a korhatár, a kölcsönös beleegyezés sem. Mindent szabad, nincs törvény – hirdeti a szintén eltorzított szivárvány szimbóluma, amelynek eredeti bibliai jelképe épp azt hirdeti minden eső utáni napsütéskor, hogy nem lehet az isteni rendet következmények nélkül áthágni. 

A háború szörnyűségeitől elszokott generációk most pedig azzal szembesülnek, hogy milyen rémtettekre képesek a hatalmasságok és a háborús gépezetek droidjai, hogyha az emberiesség összes szabálya egyszer csak megszűnik a frontvonalakon.

De biztosak lehetünk abban, hogyha a sokszor korrupt és politikailag motivált igazságszolgáltatás nem alkalmas erre, akkor sem marad egyetlen bűn sem büntetés nélkül. Isten igazságot szolgáltat minden egyes ártatlan vér kiontása miatt, legyen az egy bucsai tömegsírban fekvő hátrakötözött kezű civil, vagy akár a donbászi harcok elfelejtett áldozata, de éppúgy kiált a vére a nyugati bombáktól felrobbant iraki lakosoknak, és a történelem nagy gyilkosságainak számolatlan áldozatáért is egy ponton majd igazságot szolgáltatnak.

Ettől senki sem menekülhet: sem az, aki elkövette, sem az, aki az elkövetőkkel azonosul. Egyetlen kiút van csak az ítélet alól, az pedig a krisztusi megváltás. 

Egyre kevésbé merik már ezt kimondani nyilvánosan, de nekünk, akik ebben szilárdan hiszünk, ki kell mondanunk, nem tehetünk másként, még ha meg is vetnek minket ezért.