Ha Netanjahu politikai bravúrja most is érvényesül, valahogy kibékít magával néhány régi-új ellenséget. Ez esetben színes jövő várható: az LMBT-ellenes vallásos cionistáktól kezdve akár az arabokig sokakkal együttműködhet a kormányfő egy stabil kormányzás érdekében.
Idáig azonban még hosszú út vezet.
Semmiképp nem egészséges, hogy a baloldali blokk politikája abban merül ki, hogy a regnáló miniszterelnököt eltávolítsák az útból, akár légből kapott korrupciós vádakkal. A jobboldal Netanjahu-ellenes szövetsége részéről tehát a minimum az lenne, hogy a kormányfő elleni aljas támadást elítélik, és mindent megtesznek a jogi diktatúra előretörése ellen. Ha a Netanjahut jobbról támadó Gideon Saar vagy Naftali Bennett erre nem hajlandó, nem csupán arról tesznek bizonyságot, hogy számukra az egyéni (vélt) érdek felülírja még a cionizmust is, de a saját sírjukat is megássák.
A jurisztokrácia ugyanis mindenkit le fog darálni, amíg a szélső balos ideológia újra élre nem tör a zsidó államban.
Ha viszont a fiatal, feltörekvő jobboldal hajlandó még pár évet adni Netanjahunak, úgy erős, vizionárius, illetve a stratégiában és a reálpolitikában jártasabb potenciális vezetőkké válhatnak, akik továbbvihetik Izrael eddigi talán legjelentősebb vezetőjének örökségét.
2021.03.26. (XXV/12)
