Mint ahogy arról már korábban is cikkeztünk, Joe Biden fia, Hunter Biden (fő képünkön jobbra) még 2014-ben csatlakozott a Burisma nevű ukrán cég igazgatótanácsához, állítólag 50 ezer dolláros (közel 15,5 millió forintos) havi fizetésért úgy, hogy az üzletember sem az energiaszektorhoz, sem az ukrán viszonyokhoz nem ért különösebben. Amikor a botrány előzetes részletei napvilágra kerültek tavaly, apja tagadta, hogy tudna bármit Hunter európai ügyleteiről, pedig fotók is készültek arról, hogy Hunterrel és más Burisma-tagokkal együtt golfozik. Most pedig további információk jöttek felszínre, amelyek igen rossz fényben tüntetik föl a korrupciót hevesen tagadó elnökjelöltet.
A New York Post pár napja egy e-mail-üzenetre hivatkozva közölte címlapsztorijában, hogy valóban volt összeköttetés az egykori alelnök és fia üzleti kapcsolatai között. A Post szerint Hunter közvetített is apja és egy Burisma-vezető között, akiket be is mutatott egymásnak. A leleplezett e-mailt Vagyim Pozsarszkij, a Burisma igazgatótanácsának egyik főtanácsadója küldte 2015 áprilisában Hunter Bidennek, megköszönve a washingtoni meghívást és a lehetőséget, hogy az alelnökkel találkozhatott.
A Post ráadásul még egy korábbi (2014-es), szintén korrupcióra utaló e-mail-üzenettel is előrukkolt, amelyben állítólag ugyanez a személy afelől érdeklődött ifjabb Bidennél, hogy miként tudná „befolyását a vállalat javára fordítani”?
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2020.10.22. (XXIV/43)
