Az augusztus 9-én tartott választások eredménye tekintetében széleskörű az egyetértés arról, hogy Aljakszandr Rihoravics Lukasenka elnök csalással ért el győzelmet. Az előzetes közvélemény-kutatások vereséget jósoltak neki, ám az elnök még a látszatra sem adva manipulálta a szavazás kimenetelét úgy, hogy végül 80 százalékos győzelmet aratott. A belarusz társadalomnál elfogyott a türelem, és százezrek vonultak utcára Európa utolsó diktátora ellen (Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszter is így nevezte már 15 évvel ezelőtt), ami a mai politikai klímában kiemelkedően békésnek bizonyult. Pedig elnézve a főváros köztereit és Lenin szobrait, lenne mit ledöntögetni, ezúttal jogosan. De hát az országban régi hagyománya van a civil összefogásnak és a békés érdekképviseletnek (már-már propagandisztikus szinten: a bajbajutottakat anyagilag támogató, a maguk után szemetet összeszedő és a padokra csak cipő nélkül felálló tüntetők képe virálisan terjed a közösségi médiában).
A kibontakozó tömegmozgalom két szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt meglepő hatékonysággal egyesítette a fehérorosz társadalom igencsak széttagolt rétegeit, másrészt az ilyen társadalmi felfordulásban és szabadságharcokban előszeretettel ütik fel a fejüket Nyugatról importált liberális trendek, amelyek aztán felforgatják a nemzeti identitáson nyugvó status quót. Másrészt nem lenne megnyugtató szcenárió az sem, ha az esetlegesen polgárháborúig fajuló helyzetet Putyin oldaná meg egy olyan hatalmi lépéssel, ami Belarussziát vazallus státuszba sodorná.
Lukasenka, vagy ahogy rajongói emlegetik, Bátyka (Apus) 26 éve államfője Fehéroroszországnak (1994-ben még szabadnak és tisztességesnek mondható választások során nyert nagyjából akkora támogatottsággal, mint amit most tulajdonítanak neki). Ez idő alatt gondosan kiépített autoriter rendszere régóta szúrja nemcsak az oroszokkal kakaskodó nyugati nagyhatalmak, de a belarusz lakosság szemét is. A parlament ellenállt, de Bátyka feloszlatta, majd még az elnöki posztra vonatkozó korlátozásokat is eltörölte rendeleti úton. 1994 óta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet egyetlen belarusz választást sem ismert el. Egy szűk támogatói réteget leszámítva (akik jelenleg is aktívan tüntetnek az elnök mellett, állítólag nem kis hatósági kényszer hatására) a társadalom jelentős része belefáradt a korrupt vezetésbe.
2020.08.28. (XXIV/35)
