A februári hidegben, szemerkélő esőben is katolikus hívek százai gyűlnek össze a Szent Péter téren, hogy szentatyájuk egészségéért imádkozzanak. A súlyos tüdőbetegséggel küzdő egyházfő szenvedései a napokban egyre fokozódtak, s a római egyház egyik fele már előre gyászol, a másik fele pedig változásért morzsolgatja a rózsafüzért. Ennek oka, hogy az
elmúlt évtizedek legellentmondásosabb pápája adja át lassan a trónust, s formabontó, sőt normafeszegető vezetése csak tovább fokozta a katolikus egyház mély megosztottságát.
2013-as megválasztása előtt Jorge Bergoglióról még az a hír járta a latin-amerikai felszabadítási teológiát képviselő körökben, sőt saját jezsuita rendjében is, hogy konzervatív és autoriter hajlamú. Miután mindenki meglepetésére a kevéssé ismert argentin főpap nyerte el a Benedek pápa lemondása utáni konklávé bizalmát, a Ferenc nevet felvevő bíboros hamar rácáfolt a vele kapcsolatos előítéletekre, különösen, ami a konzervativizmust illeti (autoriter hajlamai valóban megmutatkoztak).
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »