hetilap

Harmadik hete foglalkozunk azzal a jelenséggel, hogy miként függhet össze a tömeges muszlim migráció és a nyugat-európai országok külpolitikájában beállt drasztikus fordulat. Láttuk, hogy Angliában és Franciaországban is roppant átfogó a muszlim közösségek politikai aktivizmusa: helyi szinten egyre több településen veszik át a vezetést, és az országos politikában is jelen vannak.

Nemzetközi támogatóikon keresztül a muszlim lobbiszervezetek is tevékenyen közreműködnek abban, hogy ezen országokban meghatározzák a közbeszédet. Így vált többek között a palesztin ügy központi kérdéssé megannyi nyugati államban. Az egyik legveszedelmesebb szereplő mindebben a Muszlim Testvériség, amely messzire elérő polipkarjaival próbálja iszlamizálni a posztkeresztény liberális társadalmakat.

Ebből az egyenletből természetesen nem hagyható ki Európa talán legfontosabb állama: Németország, amely régóta kokettál az iszlámmal. II. Frigyes német-római császár addig kacérkodott a mohamedi tanokkal, hogy amikor IV. Ince pápa ki akarta átkozni, ez is kapóra jött neki, hogy a császárt az Antikrisztus előfutárának titulálja. A porosz seregben sokáig egy muszlim tatár egység is szolgált. Az 1867-es párizsi világkiállításon Poroszország egy mecsetpavilonnal képviselte magát. II. Vilmos német császár annyira a muszlimok barátjának tekintette magát, hogy egyesek azt rebesgették, talán át is tért. Az első világháború kémjátszmáiban a Német Birodalom az ottománokkal összefogva próbálta dzsihádra hívni a muszlim seregeket az antant ellen.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek